2007. december 03., 00:002007. december 03., 00:00
El?ször tulajdonképpen saját magát pillantotta meg, alighanem felismervén: eddigi bels? építkezése nem felel meg annak az új kontextusnak, amelyet a két erdélyi szavazótábor kirajzolódása teremtett meg. Ha a szavazatokért éles versenyt kell folytatni – márpedig a jöv? ezt mutatja –, akkor érdemes ennek konzekvenciáit levonni, és korszer?, szavazatmaximalizáló párttá alakítani a szövetséget.
Ez pedig további lépéseket jelent, nagyobb pártfegyelmet, mindazok félreállítását, akik a „sokszín?séget” saját politikai identitásuk szabad megalkotásának gondolták, úgy hitték, szabadon értelmezhetik, mi a magyarság „közös ügye”. Nos, nem így van: egy versenyképes párt er?koncentrációja csak a bels? politikai szabadság korlátozásával jöhet létre.
Átalakítás el?tt áll tehát az RMDSZ, és kérdés, kik lesznek azok a vezet?k, akik ezt keresztül tudják vinni.
A hétvégén történtek annak is jelei, maga Markó Béla vállalja e csatát. Különösen nehéz feladat lesz ez számára, hiszen saját doktrínája – „az egység” – romjai fölött, annak törmelékeire alapozva kell elvégeznie. A hiteltelenség rizikóit vállalva, de integratív hatalmából következ?en csakis ? végezheti el e munkát, mely – paradox módon – akár az ? esetleges eltávolítását is el?készítheti az RMDSZ túlélésének áraként.
És kissé tragikus is e szerep, mert eddig Markó kifele volt kemény, és befele elnéz?. Most azonban az átalakulás egyetlen lehetséges útja megfordítja a dolgokat: befele kell keménynek lenni, leszámolni azokkal a régi társakkal, akikhez az együttkezdés romantikája és a kés?bbi játszmák cinkossága egyaránt köti, kifele viszont türelmesnek, folyamatosan tárgyaláskésznek.
Távolabbra tekintve azonban ez az egyetlen lehetséges út. És ha vállalja Markó, kijár neki, hogy a közvélemény és az ellenzék egyaránt irgalmas türelemmel legyen iránta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
