Úgy tűnik, hiába történtek az utóbbi években vérszegény vagy hamvukba holt, nagy garral elindított, aztán csendben elsikkadó kezdeményezések a kórházi csúszópénz intézményének – ha nem is megszüntetésére, de legalább – megfékezésére.

Nagyjából annyit értek, mint döglött lovon a patkó.

Hogy összességében véve nem lett jobb a romániai helyzet korrupció és csúszópénz-elfogadás tekintetében, beszédesen tanúskodik a minap nagy sajtóvisszhangot kapott suceavai eset. Romániában ugyanis simán megtörténhet, hogy egy kórház onkológiai osztályának vezetője rendszeresen pénzt vár és fogad el testi, lelki gyötrelmek, végzetes betegség, halálfélelem miatt szenvedő pácienseitől. Mi több: a szóban forgó eset alanya, a suceavai kórház azóta előzetes letartóztatásba helyezett orvosnője addig nem kezdte el súlyos betegségben szenvedő páciense onkológiai kezelését, amíg annak családja elő nem teremtette a kért összeget. És mivel a kétségbeesett családtagok nem tudták ezt idejében megtenni, a beteg elhunyt.

Felháborító, elkeserítő és végtelenül szomorú, hogy az, aki letette a hippokratészi esküt, képes pénzt követelni nyomorult egészségi helyzetben lévő – és valószínűleg jóval szerényebb anyagi körülmények közt élő pácienseitől. Ráadásul úgy, hogy a havi keresete – mivel magánklinikán is dolgozik – szinte 5 ezer euróra (mintegy 25 ezer lejre) rúg.

Ami pedig rendkívül rossz fény vet az egész egészségügyre: nem a suceavai orvosnő az első, és minden valószínűség nem is az utolsó, aki hasonlóképpen igyekszik nyerészkedni a szerencsétlen betegek rovására. A híradásokból szinte havonta értesülhetünk esetekről, amikor az orvosok arcpirító módon járnak el betegeikkel szemben. Múlt év végén például a legnevesebb temesvári szívsebészt érték tetten rendelőjében az ügyészek, amint hálapénzt fogadott el páciensétől.

Az egyébként is akut problémákkal küzdő romániai egészségügyi rendszer egyik legnagyobb rákfenéjeként is emlegetett gyakorlat miatt azonban nem kizárólag a korrupcióra hajló orvosok okolhatóak. Az, hogy megvesztegethetőek és ezt ki is használják, mondhatni csak következmény. Hiszen maga a rendszer huny szemet a kenőpénzes gyakorlat fölött, mintegy hallgatólagosan lehetővé teszi azt.

Ugyanakkor az orvoshoz kerülő emberek mentalitásában is nagyon mélyen gyökerezik, hogy borítékot kell csúsztatni az orvos zsebébe – másképpen nem fogja őket rendesen meggyógyítani. A társadalom effajta gondolkodásának megváltoztatásához sok mindenre lenne szükség. Például már az iskolai oktatásban jó lenne felvilágosítani a felnövekvő nemzedékeket: NEM szabad belenyugodni abba a gyakorlatba, hogy az egészségbiztosítást fizető polgárnak illik csúszópénzt juttatnia a fehér köpeny zsebébe.

Romániában 1990 óta majdnem 30 egészségügyi miniszter adta át utódjának a stafétát. Egyik ment, a másik jött, sokan megígérték közülük, hogy majd véget vetnek a korrupciónak – de aztán sajnos minden maradt a régiben. Immár több mint hat éve, hogy 2016 végén az akkor éppen ügyeletes tárcavezető, Vlad Voiculescu megígérte, a korrupció megfékezését is szolgálni fogja a kezdeményezés, miszerint a kórházak SMS-ben kérdezik meg a betegeket, elégedettek-e az egészségügyi szolgáltatásokkal, a személyzet viselkedésével.

Hogy azóta miként működik, ér-e érdemben valamit a korrupció megfékezése tekintetében ez a gyakorlat, nem tudni. Szintén a csúszópénz gyakorlatának megszüntetése céljából kezdeményezték 2018 körül, hogy a kórházak bejáratánál úgynevezett háladobozokat helyeznek el, a páciensek pedig ide helyezhetik a tetszőleges összeget, amivel az egészségügyi szolgáltatást honorálnák. Arról azonban sajnos nem szól túl gyakran a fáma, hogy ezek a kezdemények mennyire (voltak) sikeresek, hatékonyak. Ellenben arról, hogy újabb meg újabb orvost érnek tetten korrupción – sajnos továbbra is igen.