Ráadásul nem kizárt, hogy a román fõvárost is megszállják Európa anarchistái, akik a hatalmasok gyülekezési helyein rendszeresen kirakatokat törnek, autókat gyújtogatnak.
Hiányzott ez nekünk? – teszi fel önkéntelenül is a kérdést az ember, aki úgy érezheti, neki kizárólag az esemény hátrányaiból porcióznak. Van-e valami a mérleg másik serpenyõjében?
Ebbe a másik serpenyõbe alighanem csak a bukaresti szervezõk látnak bele. Õk pedig minden bizonnyal arra gondoltak: Romániának javítania kell a világban kialakult imázsán. Érdeke, hogy ne a nyugati fõvárosokat ellepõ kéregetõkkel azonosítsák, nevéhez sikerek is társuljanak.
Vannak országok, amelyek nemzetközi sportversenyek, esetleg olimpia szervezésével próbálkoznak. Mások kereskedelmi kiállítások révén kerülnek be a világhíradókba. Románia – úgy tûnik – a nemzetközi csúcstalálkozók területét választotta. Ezzel próbálkozott 2006-ban a frankofón csúcs megszervezésekor, és ezen az úton halad most is tovább. Az is lehet, az országmarketingnek egy takarékos változatát választja. Hiszen míg a sportversenyek a sportrajongó közemberek százezrein keresztül, a kereskedelmi kiállítások a gazdasági élet szereplõinek ezrein keresztül próbálnak üzenni valamit az országról, a csúcstalálkozók megelégszenek a százas nagyságrenddel. Annak a néhány száz embernek a személyes jóindulatát próbálják azonban megszerezni, akik a legbefolyásosabbak országaikban. Bukarestben talán arra számítanak, hogy a legmagasabb szinten szövögetett háló eltakarja majd azt, ami a mélyben, a közemberek szintjén látszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
