Csőd

Nem igaz, hogy a tanügyben nem lehet sok pénzt keresni. A meggazdagodás nyitja egyszerű felismerésben rejlik: nem az számít, hogy mekkora a havi fizetés az oktatásban, hanem az, hogy mekkora öszszeget lehet kaszálni önerőből, egy saját vállalkozói ötlet kiaknázásából.

Fall Sándor

2006. július 05., 00:002006. július 05., 00:00

Vagyis az oktatóknak nem tiltakozniuk kell alacsony béreik miatt, hanem körül kell nézniük, hátha találnak környezetükben valami mozdíthatót és értékesíthetőt. Például érettségi tételeket. Az üzlet rendkívül nyereséges, hiszen minimális befektetéssel igen kelendő terméket lehet forgalmazni, ráadásul óriási haszonkulccsal. Ezt a pofonegyszerű megoldást ismerték fel azok, akik a minap a fővárosban, az utcán, félmillió régi lejért árulták a román nyelv és irodalom vizsga feladatait. És talán ugyanezt próbálták alkalmazni azok, akik két héttel ezelőtt a kisérettségi történelemtételeit szivárogtatták ki a vizsga előtt.
Az oktatási miniszter és más illetékes vezetők esze azonban túlságosan lassan jár, ők még nem jöttek rá, hogy a vizsgatételek értékesítésének intézményesítése nem csupán jelentős bevételt jelenthet, de a tételeket előzetesen ismerő diákok kitűnő eredménnyel szerepelhetnének a vizsgákon. Ez pedig látványosan javítaná a hazai oktatás szintjéről és minőségéről szóló statisztikákat, amelyeket aztán hetykén lehetne különböző európai szervek asztalára hajítani.
Ez a forgatókönyv nem is azért groteszk és kínos, mivel ha egészében nem is, de részeiben stratégiaként azonosítható gyakorlatilag minden területen – legyen az gazdaság vagy igazságügy –, hanem azért, mert lényege tulajdonképpen az utolsó „életbölcsesség”, amit a hazai oktatási rendszer gondosan eljuttat minden végzős középiskolásnak. Hogy tudniillik mindig van egy rövidebb, könynyebb – és törvénytelenebb – út, amellyel gyorsabban el lehet érni a célokat. Az első betörés, az első számítógép-feltörés, az első kocsilopás vagy az első bankrablás – mind olyan célkitűzések lehetnek egy frissen végzett fiatal számára, amelyeknek bátorítására a tétellopási botrányok felteszik a koronát. Az intézményvezetők, hivatalosságok persze büntetésekkel fenyegetőznek, és felelősségre vonnák a vétkeseket. Mit tehetnek mást, holnap azok fogják kilopni alóluk a széket, akik az idei érettségi vizsga legmaradandóbb mozzanatát teszik meg életük vezérelvévé.