2007. november 21., 00:002007. november 21., 00:00
A kormánynak-e, amely B?sescu referendum-buzogányát egy bátor „felel?sségvállalásos” törvényhozással dobta vissza? Olyan választási törvényjavaslattal, amely eleget tesz a népszer? jelszónak – „válasszuk személyre szólóan képvisel?inket!” –, de közben meg?rzi a képviseletben a szavazatok arányát is, és ezzel el?revetíti azt, hogy hiába e reform – a felerészben egyénileg választott pártjelöltek –, megtörténhet, hogy marad minden a „listás” régiben. Maradnak a „hrebencsiki-csukik”, a kormányprogramokat észrevétlenül átíró háttéralkuk az ellenzékkel, az ebb?l adódó politikai patthelyzetek. A kormányozhatatlanság. Amelyhez hozzáadódik a magyar szavazók dilemmája is: mert mit ér az arányos magyar képviselet biztosítása, ha az közben továbbra is gyenge hatásfokú, és még arra is jó, hogy elfojtsa a magyarságon belüli pluralizmust. Avagy mégis B?sescunak van igaza? Aki úgy véli, hogy a többségi elv – sok kis párt és nézetközösség kiszorítása a hatalomból – megfizethet? ára annak, ami valóban olyannyira hiányzik: a stabil és hatékony kormányzásnak. Aki úgy véli, külön „haszna” ennek az újításnak Románia számára, hogy minimalizálja a magyar képviseletet, elindítván a román nagypártok versenyét a magyar szavazatokért. De aki épp most, a referendumjátékkal azt is bebizonyította, a „politikai elit megújítása” nála is gyorsan konjunktúrakérdéssé vált, hiszen csupán az elnöki párt, a demokraták boldogulását szolgálja az EP-választásokon. Nehéz tehát döntenie a szavazónak, ha a reform „nem arra” mutat, amerre a politikusok mondják a célokat. Mindezzel szemben pedig csak egyféleképpen tudja elmondani a maga csattanós igazát: távolmaradással, kimaradva abból a döntésb?l, amely amúgy sem az övé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
