2007. április 03., 00:002007. április 03., 00:00
Képviselhető-e mindkettő – akormányzati együttműködés és azautonómia módszeres megjelenítése –egyszerre? Lehet-e számítani a szlovák–magyarviszonyban a kölcsönös bizalom hosszú távúgyarapítására, ha a Fico-kormánytevékenysége nyolcévnyi koalíciósegyüttmunkálkodás után is a bizalomépítéstagadásának látszik?
Olyan kérdések ezek,amelyek a Magyarországgal szomszédos országokmagyar kisebbségi pártjai előtt állódilemmák azonosságára utalnak.
A jövőt tekintve azonban mégisa különbségek a fontosabbak.
Ezek tükrében pedig úgytűnik, a három felvidéki magyar párt fúziójábóllétrejövő MKP jobb eséllyel állítjaát stratégiáját és őrzi megegységét, mint tehetné azt példáulaz RMDSZ. Csáky Pál megválasztása akiváró, porciózó és jellegtelencentrum győzelmének tűnik, a nyolcévi kormányzásután kialakuló, párton belülielégedetlenség kiaknázásának. Demindeközben az MKP nem válik Csáky szalmájává,mert a párton belüli csoportok őrzik az MKP-t létrehozókoalíció eredeti erőegyensúlyát. Bugárcsalódottsága és visszavonulása, Duraymegerősödése, a szlovák közvéleményautonómiafélelmének élesztgetésetávolról sem annak a drámának jele, amelyaz MKP-nak mint egyensúlyra beállított pártnaka felbomlását eredményezné.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
