2007. június 20., 00:002007. június 20., 00:00
Ez idáig inkább az utóbbi t?nt nyer?nek, az RMDSZ kormányzati érdekszférájába – és ehhez szabott attit?djébe – nem fért bele a túlzott bolyaizás. Az elmúlt évek tényleges vagy ellenzéki kormánypártisága a Pet?fi–Schiller-szer?, álkezdeményezések támogatását engedélyezte, legfeljebb ejnyebejnyézést a Babe?–Bolyai magyar oktatói különutas politikájának intézményi megtorlásakor. Miután azonban az utóbbi hónapok centrifugális ereje egyre inkább a politikai cselekv?tér perifériájára szorítja az RMDSZ-t, nem sok értelme maradt az óvatoskodásnak.
Az „arccal a választók felé” direktívájának meghirdetésével összhangban lév?nek látszik a három EP-képvisel? brüsszeli akciója is. Nagyobb baj nem lehet bel?le, jobb esetben az európai törvényhozás az ügy rendezésének felgyorsítására tett ajánlattal fordul a román kormány felé. A témának viszont mindenképpen jó esélye van a plénum elé kerülésre, ami a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet érdeml? ügyben mérföldk? lehet. A kezdeményezés hitelességét mindössze az kérd?jelezi meg, hogy az írásos nyilatkozat korábban valamiért nem járta be a többek között az oktatási ügyekért is felel?s magyar államminisztert is felvonultató román kormány kabinetjeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
