2008. január 10., 00:002008. január 10., 00:00
A rendkívüli biztonsági intézkedésekkel kísért vizit hivatalosan fõ célja, hogy elõmozdítsa az izraeli–palesztin békefolyamatot. Csak emlékeztetõül: az izraeli és palesztin vezetõk tavaly novemberben az annapolisi Közel-Kelet-konferencián megállapodtak abban, hogy felújítják a béketárgyalásokat. És újra csak a történeti hûség kedvéért: azóta sem történt semmi érdemi az ügyben.
Nem lehet meg nem történtté tenni azonban George W. Bush kínos decemberi Irán-afférját, amikor is feketén-fehéren kiderült, hogy az amerikai elnök annak tudatában mérgezte a világ közvéleményét Teherán atomüzelmei megállításának idõszerûségével, hogy közben elõtte hevert a titkosszolgálatok jelentése, miszerint Irán egy ideje már szünetelteti ez irányú tevékenységét. A blamázst – bár az elkenési kísérletek hihetetlen intenzitással indultak be – a jelek szerint csak valami kivételes kaliberû mozdulattal tartják ellensúlyozhatónak az Egyesült Államok külpolitikai mûhelyeiben. Erre látszik utalni legalábbis a hivatalosan meg nem erõsített, de kiszivárogtatott értesülés, miszerint az Államok külföldi presztízsének visszaállítása érdekében indítványozott látogatással Bush lényegében számlát egyenlít ki. A számlát pedig a szolgálatok állították ki, amelyek szakmaiságának utólagos igazolása a jelek szerint a kongresszus és a soron következõ – egyelõre éppen elõválasztáson megméretkezõ – elnök számára is roppant fontos. Akárcsak az, hogy a mesterlövészek kifogástalanul végezzék munkájukat a jeruzsálemi háztetõkön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
