Teszik ezt azzal a szándékkal, hogy a választók tudatában az õ arcukhoz kötõdjenek a megvalósítások, a tervek pedig azt üzenjék, ha már õk vágtak bele, kár lenne másra bízni a befejezést.
A politikusok többsége már arra sem figyel, hogy a törvényben megszabott kampányidõszak elõtt csak bújtatott kampányakciókban vegyen részt. A forgalmas útvonalak mellett már hetek óta megjelentek egyes jelöltek óriásplakátjai, a pártok már napokkal ezelõtt megtartották a hivatalos kampánynyitó rendezvényeiket, a tegnapi pártmajálisokon pedig hordóslag folyt a sör, ezrével porciózták a miccset, a krumpligulyást; ingyen ehetett,
A kampánnyal voltaképpen nem is az a baj, hogy növelni próbálják népszerûségüket a politikusok. Érettebb demokráciákban csak kevés választót lehet megszédíteni egy-egy korsó sörrel. Inkább az a baj, hogy ilyenkor önmagukkal vannak elfoglalva a politikusok. Azokat a vonásaikat erõsítik, amelyek megkülönböztetik õket a többi jelölttõl, ösztönösen ódzkodnak attól, hogy elvegyüljenek a versenytársakkal, összefogjanak velük. Így hát az ország, vagy az egyes települések jövõjét meghatározó döntések jellemzõen nem kampányidõben születnek.
Mindezt azért nem árt tudatosítani, mert az egymásba folyó kampányok idõszaka kezdõdött el Romániában. A júniusi önkormányzati választásokat õsszel parlamenti választások követik. De jószerével fel sem ocsúdhatunk ez utóbbi izgalmaiból, 2009-ben európai parlamenti választásokon, majd az államfõválasztáson hívnak az urnákhoz. Ebben az idõszakban az erdélyi magyarság aligha számíthat a többségi politikusok megértésére az identitása fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben. Így hát a belsõ építkezés ideje érkezett el. Most kell megalapozni azokat a programokat, amelyek a kampányok lejártával elõvehetõk a fiókból, amelyek közelebb vihetik a közösséget a hosszú távú céljaihoz.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.