2008. január 28., 00:002008. január 28., 00:00
Bár már eldöntöttnek látszik, hogy a júniusi önkormányzati választások el?tt semmilyen egyezkedésbe nem kezd az RMDSZ a T?kés-oldallal, minden, ami ezen a döntési horizonton túli kérdésként merül fel, teljes mértékben megválaszolatlannak t?nik. S?t, akik a messzebbre mutató kérdések felvetését szeretnék, a kulisszák mögötti pusmogásra szoríttatnak, esetleg csak a médiaport kavarhatják üzeneteikkel, ahogy az Eckstein-Kovács Péter rendkívüli kongresszusra vonatkozó javaslatával is történt.
Pedig e javaslat ezutáni története már csak azért is érdekes, mert benne jelenik meg a jelenlegi, Markó-féle kibontakozási stratégiával szemben az egyetlen alternatív stratégia. Amit Markó levezényelni kíván: az RMDSZ csendes hozzáidomítása a megjelen? politikai versenykörnyezethez, anélkül, hogy számonkérésre sor kerülne. A részleges önátmentés politikája ez, a leváltások csendes, kiegyezéses kieszközlése, a viszszavonulások polcainak megteremtése azzal a reménnyel, hogy az újonnan jöv?k, a Kelemen Hunorék generációja elboldogul valahogy az örökséggel.
Eckstein javaslata viszont a gyors szembenézést, az elszámoltatást célozza: azt az átalakítást, amely nem áldozná fel az RMDSZ eredeti struktúráját – a platformokból összetev?d? sokszín?séget –, de annak határozottabb politikai tartalmat, dinamikusabb bels? egyensúlyt adna. Ezzel pedig az RMDSZ is versenypárt lenne, eddigi politikájához képest egy kissé balrább ugyan, de dinamikusabban és megegyezésre készen az MPP-vel és annak csatolt részeivel.
Hogy melyik stratégia kerekedik felül, nem lehet tudni. Egyel?re az RMDSZ politikai „stagflációját” láthatjuk: azt a helyzetet, amelyben a bels? problémák megoldásának stagnálását az ígéretek inflációja fedi el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
