2008. január 04., 00:002008. január 04., 00:00
A Szlovákia tizenöt évvel ezelõtti megalakulását éltetõ turócszentmártoni beszédében megkísérelte a lehetetlent: egy nagykorúságát még el sem ért ország rövidke históriájából – a megfogalmazás szerint: „okos historizmus\"-sal – egy legendai idõkbe nyúló, birodalmi háttérrel rendelkezõ nagynemzeti történelmet kreálni. A miniszterelnök „õsszlovákokról\" beszélt, és a kora középkori, Szvatopluk fejedelem vezette nagymorva birodalmat a mai Szlovákia történeti elõdjeként nevezte meg, mondván, hogy „amikor a jelenlegi európai országok területén még csak állatok rohangáltak, akkor a szlovákok már államalakulatban éltek\". Mindezen jót derülhetnénk, ha történetesen nem az EU egyik – majdnem – szomszédos, jelentõs magyar nemzeti közösséggel is rendelkezõ államának miniszterelnökérõl lenne szó, akinek a kormánya eddigi ténykedésével sokszorosan bizonyította, hogy teljes mértékben nyitott mindenféle politikai õrültség elkövetésére. A felvidéki magyarok elleni folyamatos retorziók, a Benes-dekrétumok megerõsítése ismeretében arra következtethetünk, hogy a szlovák kormány fejének mostani – szlovák történészek által is ostobaságnak minõsített – történetfilozófiai alapvetése egyfajta szimbolikus-teoretikus keretet kíván teremteni a hivatalos szintre emelt szlovák államnacionalizmus számára. A nemzeti mitológiákkal alapjáraton nincs gond – a magyar történelemtudomány peremén is bõséggel szaladgálnak a legelképesztõbb eredetelméletekkel házaló félamatõrök –, mindaddig, amíg nem kívánják a kortárs nemzeti önismeret fundamentumává tenni azokat. A szlovák politika azonban kissé fáziskésésben van a homályos nemzeti eredetmítoszok „államvallássá\" emelése terén. Aminthogy az sem elhanyagolható, mit szólnak majd egy ilyenszerû önkép megteremtésének kísérletéhez – és fõként annak aktuálpolitikai következményeihez – azon európai államok, amelyeknek a területén a szlovák hõskor idején csak holmi állatok rohangáltak.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.