2008. július 07., 00:002008. július 07., 00:00
Az új helyzet ellenére a szombati csúcstalálkozó lefolyása inkább az RMDSZ és „ellenzéke” közötti viszony régi medrét látszott követni. Világossá vált, ami tudott volt: az RMDSZ-t továbbra sem az erdélyi magyarság képviseletének új politikai szerkezete – az egység helyébe lépõ együttmûködés intézményesítése – foglalkoztatja, hanem csupán az elõtte álló „választási probléma” megoldása. Ahogy az EP-választások elõtt az egyetlen érdemi kérdés számára az volt, hogyan tudja megnyerni a függetlenként induló Tõkést az RMDSZ-lista számára, most az egyetlen kérdést az MPP-vel való koalíció RMDSZ-nek kedvezõ formája, a „belsõ koalíció” jelentette.
Pedig többrõl kellene szót ejteni. A regionalizmus irányába elmozdított autonómia, az „Erdély modernizációja” érdekében való összefogás ugyanis a célok és eszközök világosabb meghatározását is megkívánja. Ezek nem maradhatnak az „egységes képviselet” elmosott céljának, mert így csak azt kapnánk, ami eddig is volt: azt az Autonómia
Rt.-t, amelyet továbbra is a többségi tulajdonos – ez idõ szerint: az RMDSZ – által megszabott igazgatótanács irányítgatná, a parlamentarizmus üzemszerûségének feltételei között.
Mindazonáltal az átalakulás feltételei is világosabbá váltak. Kiderült, az MPP-nek nem sikerült az „ellenzéki oldal” egyetlen, integrált tényezõjévé válnia. Ennek az oldalnak a tematizációs erõgépe még mindig Tõkés László, és nem Szász Jenõ. Olyan patthelyzet ez, amelynek tartósítása érdeke az RMDSZ-nek, de amely – paradox módon – lehetõségeket is rejt magában az RMDSZ-szel szemben álló tábor számára az együttmûködési harcban.
És láthatóvá vált két további feltétel is: Markónak le kell mondania a Markó-doktrínáról, a diffúz, tagolatlan egység mindenekfölöttiségérõl, és egyre több teret kell engednie az együttmûködés intézményesítésének. Szásznak pedig le kell mondania a Szász-doktrínáról, amely szerint az RMDSZ-szel szemben elegendõ erõ a dac, és annak retorikai formája: az egypártiság ráolvasásos ismételgetése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
