2007. június 14., 00:002007. június 14., 00:00
Sőt, az RMDSZ által uralt önkormányzatok tehetetlenkedése még több szigorral illethető, hiszen ezek az önkormányzatok jóval több eszközzel és erőforrással rendelkeznek, mint a Márton Árpádék által székelymucsai autonomistáknak beállított „nemzetitanácsosok”.
Mégis, fontosabb most e történet jövőjével számot vetni, és a feladat néhány, már látható tanulságát megfogalmazni. Az egyik az, hogy amennyiben a Szövetség a Székelyföldért egyesület gyorsan és rugalmasan cselekedő szervezet kíván lenni, akkor nem föltétlenül azt kell célul tűznie, hogy már megalakulásakor tagjai közé vegye mindegyik székelyföldi önkormányzatot. Fontosabb, hogy az önkormányzati szövetségnek egy kisebb, de cselekvőképessége révén mindenképpen „kritikus tömege” jöjjön létre, amely aztán menet közben vonz magához másokat. Akár egy mozgalom, amely cselekvés és nem létszám révén teremti meg a maga legitimitását.
Másrészt, immár látható az is, hogy a mozgalomszerűen működő, de az önkormányzatok lehetőségeire építő Szövetség a Székelyföldért és a civil mozgalomként működő SZNT tulajdonképpen egymást serkentő versenytársak is lehetnek abban a politikai kezdeményezési spirálban, amely dinamizálja a székelyföldi autonómia ügyét. És a következő néhány évben talán ez a spirál lehet az a politikai konstrukció, amely kiragadja a régiót a székelymucsainak tetsző politikai tehetetlenségből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
