2007. augusztus 01., 00:002007. augusztus 01., 00:00
Londonban, de akár a provence-i falvakban is többe kerül a lakás négyzetmétere, de mint sok minden másban, ebben sem érdemes leragadni a számok abszolút világában. Merthogy mihez képest?
Szakemberek szerint a romániai ingatlanárakat nem az alulkínálati piac alakítja, hanem a reménybeli, néhány éven belül törvényszer?en körvonalazódó túlkeresleti perspektívák. Ma még úgy t?nik, a lakásépítések – a tömbháznegyedek – nyolcvanas évek vége óta tapasztalt megdermedése jelent épít? számára csábító, albérletb?l albérletbe zuhanó lakáskeres? számára pedig kínzó konjunktúrát.
De ez legalább felerészben látszat. Az alacsony vásárlóer?, illetve a banki hitelek nem túl kedvez? feltételei ugyanis takaréklángon tartják a vásárlói lelkesedést. Az épít? azonban – hacsak nem a szakmában szinte szükséges rosszként számon tartott pilótajátékos – nem húszéves perspektívában kalkulálja költségeit, így az árakat nemcsak az amúgy is magas anyagköltségek srófolják felfelé, hanem a majdani túlkereslet is. Mert annak az id?nek is törvényszer?en el kell jönnie, amikor a vásárlói „fanyalgás” tekintélyes árcsökkent? tényez? lesz, s akkor már olyan szintr?l kell indulnia az alkudozásnak, amelyb?l b?ven lehet engedni.
S hogy mi lesz addig is azokkal a lakásokkal, amelyeket azonnali eladásra készítenek? Egy részük nyilván elkel, a maradék pedig az ingatlanspekuláció tartalék tölténytárába kerülhet. Az önkormányzati telektulajdon lehet ennek a folyamatnak az ellen?rz? „programja”, amely révén speciális szociális szempontok jeleníthet?k meg. Akár egy ?rz?-véd? szolgálat, amelynek megel?z? szerepe is van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
