A regisztrációs adó körüli csetepatéból egyelőre a környezetvédelmi miniszter jött ki a legrosszabbul. Korodi Attilának ugyanis nem szóltak a visszavonulásról; hagyták, hogy apait-anyait beleadva védje a televíziós vitaműsorokban azt a tervezetet, amelyik mögül már kihátrált az RMDSZ. És az sem vált a dicsőségére, hogy az ifjonti lelkesedésével, az egyeztetés elmulasztásával magyarázta az RMDSZ elnöke a véleménykülönbséget.
Márpedig abban egyet kell értenünk Korodival, hogy nem lenne szerencsés a környezetvédelmi adó teljes eltörlése. Nem szerencsés ugyanis, ha büntetlenül, megadózatlanul lehet szennyezni mindannyiunk közös környezetét.
Az adónemet egyébként afféle vámpótlékként találták ki az EU-hoz korábban csatlakozó országokban. Az államok ugyanis a megszüntetett vám helyett ezzel próbálták elrettenteni állampolgáraikat attól, hogy a Nyugaton kidobott, környezetszennyező roncsautókat vásároljanak. Ez utóbbi cél pedig lehet, hogy nem tetszik a kispénzű állampolgároknak, de megfelel a közjónak.
E csapdahelyzetből egyelőre csak Markó Béla mutatott kiutat, aki az adónem drasztikus csökkentését javasolta. Ez kezdetnek jó, de az ördög a részletekben rejlik. Abban tudniillik, hogy sikerül-e olyan jogszabályt kidolgozni, mely kevesebb adót ró ki az új, többet a régi autókra, és ez az EU-s csatlakozási szerződésnek is megfelel.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.