Más szemüveget kell tehát feltenni a látogatások értékeléséhez. Olyat, amelyik közelebb hozza a képet a mindennapi tapasztalatainkhoz. Gondoljunk csak arra, mit értettünk meg a mianmari ciklon pusztításából? Eljutnak-e a tudatunkig az onnan sugárzott adatok, képsorok? Aligha. De vajon ugyanilyen fásultak lennénk-e, ha a tavalyi nyaralásunk helyszínét sújtotta volna hasonló katasztrófa, ha a híreket a saját tapasztalatunkhoz köthetnénk. A személyes élmény más dimenzióba helyezi a történéseket. Sokszor láttuk képen Mátyás király kolozsvári lovas szobrát vagy az aradi Szabadság-szobrot, mégis milyen nagyszerű megállni e szobrok előtt. És milyen fenséges egy séta a segesvári várban, a szászkézdi erődtemplomban, vagy a bonchidai Bánffy-kastélyban. És hol vannak az ízek, a hangok: az erdővidéki rigófütty, a gólyakelepelés.
Ha Károly herceg személyes élményeken keresztül kötődik Erdélyhez, annak biztosan van, és lesz kisugárzása. A királyi család nemcsak Nagy-Britanniában áll az érdeklődés középpontjában. A figyelemből pedig Erdélyre is vetődik egy kevés. Ez pedig turistákat, befektetőket, de akár az erdélyi magyar autonómiatörekvések iránti rokonszenvet is hozhat. Gondoljunk csak arra, nem a tibeti helyzet rosszabbra fordulása miatt irányult a Kína által bekebelezett országra a világ figyelme. A pekingi nyári olimpiai játékok kapcsán feléledő érdeklődésből azonban a tibetiek is reményt meríthetnek.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.