Ha minden körülmények között azt képviseli, amit hisz, amit gondol. Magánbeszélgetéseiben sem mond olyant, ami miatt a nyilvánosság el?tt szégyenkeznie kellene.
A beszélgetések rögzítése azonban óhatatlanul felveti a kérdést: a hallgatózó hatóságok nem veszélyeztetik-e személyi szabadságunkat? Mentséget vagy csak ürügyet ad a lehallgatásokra a korrupcióellenes harc?
Kétségkívül ez utóbbi kérdés érdemli a legtöbb figyelmet. 2001. szeptember 11-e után az amerikai polgárok elfogadták, hogy a biztonságuk érdekében engedniük kell személyes szabadságukból. Romániában ma a korrupció leküzdése a cél. Ha azzal szembesülünk, hogy telefonbeszélgetések lehallgatásával a hatóságok súlyos korrupciós ügyeket tárnak fel, megért?bbek, elnéz?bbek lehetnénk.
Legtöbbször azonban nem ez történik. A tényfeltáró újságíró lep?dik meg a legjobban, amikor egyik-másik lapban telefonbeszélgetések jegyz?könyvét olvashatja. ? ugyanis nap mint nap azzal szembesül, hogy bármilyen kérdéssel is fordulna az ügyészséghez, kínosan sz?kszavú válaszokat kap. Ha pedig saját szekusdossziéjáról kérne másolatot, az iratokon lefedik a dossziéban érint?legesen szerepl? személyek neveit. Feltételezhet? tehát, hogy a szivárogtatások más, mögöttes szándékok alapján m?ködnek. Nem az tehát az alapvet? baj, hogy lehallgatnak, hanem az, hogy lassan afféle feketepiaca alakul ki a titkoknak. Ez pedig ugyanolyan, mint a korrupció; aligha szolgálja a társadalom megtisztulását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
