2007. február 05., 00:002007. február 05., 00:00
De kézenfekvőnek tűnhet az is, hogy a „szembenézősdit” kezdeményező Gyurcsány mögött Orbánék a szocialista offenzíva egy újabb kezdetét pillantották meg, azt, amely – hasonlatosan a 2005. őszihez – sikeresen hozhatja vissza az MSZP-t a közvéleménykutatások élére.
Bármi legyen is az oka a Fidesz újabb Kossuthtér-nyitányának: a közvetlen magyarázatokon túl az igazi tét tulajdonképpen az, hogy a magyar demokrácia visszatalál-e arra az alapra, amelyen a rendszer igazságossága és olajozott működése, demokratikus eljárásai „együttállásba” kerül. Az alapvető kérdés abból fakad, hogy a Gyurcsány-kormányok működése idején nagyon távolra került egymástól a demokrácia erkölcsi és procedurális alapja. A koalíciót ugyanis lépéskényszere – és talán politikai morálja is – arra sarkallta, hogy a demokrácia mechanikus alkalmazásával, az ellenfelek procedurális leteperésével megoldhatónak tekintsen minden kérdést, hogy eltekintsen a társadalom igazságigényétől, megfeledkezzék a demokrácia mélyebb, intézményeken túli morális alapjairól.
Ez ma Magyarországon a politikai polarizáltság legmélyebb oka. Ez állítja szembe Kossuth népének „igazságot” követelő indulatait Kádár népének nyugalomigényével, amelyet a „jól működő” intézmények szavatolhatnak. E két nép áll szemben egymással a Kossuth téren hol felállított, hol lebontott kordon két oldalán.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.