A Logan megjelenése azonban új utakat nyitott: a jó ár/érték arányú modellt a sokkal kényesebb nyugat-európai vásárlók is elfogadták. A siker egyik titka az alacsony összeszerelési költségekben rejlett: Mioveni-ben a gyár teljes modernizációját követõen is mintegy háromszor annyi munkás dolgozik, mint egy hasonló franciaországi gyárban. Fizetésük ugyanis annyira alacsony (a nyugati bérezési szinthez képest), hogy kifizetõdõbbek a robotizált gyártásnál.
Ennek a korszaknak kezd vége szakadni az egyelõre szûnni nem akaró Dacia-sztrájkhullám miatt. A multinacionális konszern romániai alkalmazottai immár úgy gondolják, elérkezett az ideje a „nyugati” fizetéseknek, hiszen az egyelõre töretlen gazdasági fejlõdés egyre több szektorban biztosít folyamatosan emelkedõ bérezést, így a termelés egyik húzóágazatának számító autóipar sem maradhat ki sokáig ebbõl a sorból.
A nagy gyártók továbbállása azonban a kelet-közép-európai, illetve az orosz és ukrán autópiac folyamatos fejlõdése miatt egyelõre nem reális veszély, hiszen a növekvõ eladások okán szükségük van a régióbeli gyártókapacitásokra. Az viszont valószínûsíthetõ, hogy középtávon a Renault, illetve a kötelezettségvállalás lejárta után a Ford is leépítéseket hajt majd végre. Mint ahogy az újonnan érkezõk is kétszer meggondolják majd, hogy „dolgozóorientált” gyárat építsenek az olcsó munkaerõre alapozva, vagy inkább a lehetõ legtöbb, szakszervezetet nem alakító robotnak „adjanak” munkát. Így pedig nemcsak a bérek, de a munkaviszonyok is nyugativá válnak majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
