A bizalmatlansági indítványt benyújtó szociáldemokrata párti (PSD) politikusok egy részének eddig is fenntartásai voltak a lépés hasznosságával kapcsolatban, és ha most már bizonyosak lehetnek afel?l, hogy bármi is legyen a szavazás eredménye, nem terem számukra babér, biztosan kevesebben fognak a kormánybuktatásra szavazni. Élénken él ugyanis még az emlékezetükben a Traian B?sescu – PSD által kezdeményezett – felfüggesztése, mely után az államf? meger?södve, diadalmasan tért vissza tisztségébe. Márpedig ha a baloldali képvisel?k többsége úgy érzi, hogy az államf?-buktatási kísérlettel megégette a száját, minden bizonnyal jól megfújja a kormánybuktatási kísérletet is. Nem vállal olyan kalandot, melynek kimenetele teljességgel bizonytalan.
B?sescu támogatóinak javaslata a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vonatkozásában súrolja a korrektség határait. Egy kicsit olyan, mint amikor egy háború frontvonalában az egyik fél hangszórón biztatja az ellenséges lövészárok éhez? közlegényeit, hogy l?jék agyon parancsnokukat. Ha valaki megtenné, azzal csak a saját csapata helyzetét tenné kilátástalanabbá.
Nem lehet nem észrevenni, hogy B?sescu nem számol már az RMDSZ-szel az esetleges következ? kormányban. Mindez azért furcsa, mert az egykori narancssárga koalíció most is csak kisebbségi kormányt tudna kiállítani. Ez pedig az ellenzék egyes pártjaival való megállapodás nélkül ugyanannyira er?tlen kormányzást mutathatna be, mint a jelenlegi.
Így hát jó esély van arra, hogy a bizalmatlansági indítvány által a T?riceanu-kormány kapjon ment?övet az immár állandósult fuldoklásában. Ez a csapat ugyanis annak a pszichológiai hatásnak a felhajtó erejére számíthat, amely májusban a meghiúsult államf?-buktatási kísérlet után B?sescut lendítette. Ráadásul T?riceanu azt is érezheti, hogy ellenfelei a forgalommal szemben haladnak az autópályán. A politikában ugyanis a hatalom megszerzésére való törekvés a természetes menetirány.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.