2007. november 16., 00:002007. november 16., 00:00
Az anyaországi polgárok munkahelyét, kenyerét és pénzét elhappoló, többnyire magyar nemzetiségû romániai bevándorlók rémképének felvázolása – mint kampányfogás – akkor elérte célját. Ehhez képest meglepõ volt a nagyszebeni együttes kormányülésen Gyurcsány miniszterelnök bejelentése, miszerint Magyarország jövõ év január elsejétõl megnyitja munkaerõpiacát a „románok\" elõtt. Két változat lehetséges: vagy elpárolgott a magyar kormány indokolatlan félelme a határon túli nemzettársaktól (ez esetben a mélyen következetlen lépésnek némi önkritikus éle van), vagy pedig – ezt tartjuk valószínûbbnek – a legalantasabb ösztönökre apelláló gyurcsányi ijesztgetés pusztán cinikusan pragmatikus kampányfogás volt a pannóniai határokon túl élõ magyarok állampolgársági igényének megtorpedózására. Az sem vall túlzott következetességre, ahogyan a magyar kormányfõ a közelgõ romániai EP-választások kapcsán, alig burkoltan állást foglalt. A „be nem avatkozás\" elvét fennen hangoztató – az RMDSZ-ével összecsengõ – retorikába nehezen illik az erdélyi magyar ellenzéknek címzett politikai irgumburgum. Mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy konjunktúrafüggõ álszentség és/vagy illúzió a romániai magyar és a magyarországi politikai tényezõk közti átjárhatatlanság eszméjének lobogtatása. Gyurcsány kormánya azonban egyvalamiben kétségtelenül következetes: a formális és gesztuspolitika rendíthetetlen gyakorlásában, a román fél számára kínos témák – autonómia, egyetemügy – felvetésének szemérmes kerülésében. Érthetõ tehát Tãriceanu kijelentése a példaértékû román–magyar együttmûködésrõl. Béke porainkra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
