Az id?s korosztály azonban eddig alig részesült a többletb?l. Ez az a csoport, amelyik az EU-csatlakozás évtizedek múlva beér? áldásait is aligha tapasztalhatja meg. A nyugdíjemelésre tehát szükség van, helye van az ilyen irányú igyekezetnek. De nem mindegy, hogy hogyan.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a szokatlanul nagy mérték? nyugdíjemeléseket általában választások közeledtével szokták szóba hozni a pártok. Rendszerint azok, amelyek rosszul állnak népszer?ség dolgában. A javaslattev?t ilyen esetben nem a nyugdíjasok kilátástalan helyzete, nyomora, hanem a t?lük szerezhet? szavazatok reménye motiválja. Az ilyen pártoknak általában nem kell attól tartaniuk, hogy hatalomra kerülnek. Ha pedig nem kerülnek hatalomra, akkor azzal sem kell tör?dniük, hogy miként lehet kigazdálkodni a nyugdíjemelésre szánt pénzt.
Ha ebb?l a szemszögb?l vizsgáljuk meg a szociáldemokraták vehemens nagyarányú nyugdíjemelési követelését, már sokkal árnyaltabb a kép. És egyáltalán nem megnyugtató, hogy a liberális párt elfogadta a javaslatot. Mert ha Románia is elindul a megfontolatlan osztogatás útján, könnyen Magyarország sorsára juthat. A túlköltekezés megtöri a gazdasági növekedés lendületét, a kés?bbi nadrágszíj-megszorító csomagok terhét pedig öregnek és fiatalnak, nyugdíjasnak és aktívnak egyaránt viselnie kell.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.