Miért nem sikerült tehát tető alá hozni a megegyezést? Miért képtelen közeledni egymáshoz a két alakulat annak ellenére, hogy az összefogás és a képviseleti egység a kisebbségi érdekérvényesítés egyik alapelve? A helyzet kialakulásához – pontosabban: ki nem alakulásához – nagymértékben hozzájárult az, hogy az MPP pártként alig néhány hete létezik, ez az idő pedig láthatóan nem volt elég az RMDSZ-vezetőknek arra, hogy tudatosuljon bennük: egy frissen – és nagy nehézségek árán – bejegyzett politikai párt jelöltjei nem arról álmodoznak, hogy egy másik alakulat listáin, annak tagságát gyarapítva vegyenek részt a választásokon. Az MPP vezetői sem világosodtak meg annyira, hogy rájöjjenek: az ultimátumok nem a legmegfelelőbb kommunikációs formák egy fiatal, sok tekintetben tapasztalatlan politikai alakulat számára.
A tragikus színjáték, amely ezekben a napokban folyik a két alakulat főszereplésével, másrészt annak tulajdonítható, hogy a vita néhány órával a jelöltállítás határidejének lejárta előtt is olyan kérdésekről folyik, amelyeken már rég túl kellene lenni. Az együttműködés elvi kérdéseit, általános keretét nem pártelnöki nyílt levelekkel, és nem most, hanem jóval korábban ki kellett volna dolgozni, hogy így, választások előtt a helyi szintű érdekegyeztetés lehessen a legnagyobb gondja a lokális állapotokat leginkább ismerő helyi pártszervezeteknek. Hogy ne a mindkét pártot kézivezérléssel irányító kevesek elvi háborújává, személyes büszkeségeik összecsapásává fajuljon egy olyan helyzet, amelyet leginkább a gyakorlatias gondolkodásnak kellene alakítania. Ehhez azonban mindkét félnek tudnia kellene: a cél a megállapodás, nem a másik – és ezzel önmaga – megsemmisítése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
