2008. június 27., 00:002008. június 27., 00:00
Vagyis hogy két pólus „látszik”: egyrészt Băsescu „frontja”, a PD-L, másrészt pedig a PSD–PNL-szövetség, amelyet viszont nem a két párt ideológiai összetartozása, hanem a Băsescu elleni kényszerű szövetség tarthat fenn.
Mindkét pólus gondolhatja, hogy kis ügyességgel, az adódó lehetőségek jó kiaknázásával és némi politikai hulladék újrafelhasználásával elérheti a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget.
Ebben Traian Băsescunak van látszólag könnyebb dolga: folyamatosan csépelnie és csepülnie kell a „politikai osztályt”, amelynek ő is része – immár egyre láthatóbban. De csak így tudja végrehajtani azt a népszerűség-transzfert, amellyel élve a PD-L az egypárti kormányos terveit szövögetheti, és amelynek nyomán – majd, a következő államfőválasztáson – Băsescu is visszakaphatja a befektetett támogatást.
Persze, dolgát most jócskán megkönynyíti az, hogy a parlament elszabotálni készül a volt kormányfő, Adrian Năstase és minisztere, Miron Mitrea elleni bűnügyi vizsgálat megkezdését. De az államfő már nincs abban a helyzetben, hogy a Zambaccian-dossziét egyértelműen a „politikai osztály korrupciójának” állatorvosi lovaként mutassa be, azaz olyan ügyként, amely minden vonatkozásában – a DNA burkolt megfenyegetésében, a parlament jogi bizottságának önkényesen gyakorolt bírói szerepkörével – egy rendszer egészének korruptságát mutatja. Băsescu ugyanis egyre kevesbé tűnik a rendszer elleni indulatok felkent lovagjának, egyre többen látják benne is a rendszerrel számoló játékost.
Meglehet azonban, így is valamilyen váratlan végkifejlet felé haladunk. Hiszen Băsescu támadásai a PSD-ben a populizmust rehabilitálják, és – a bukaresti polgármester-választás nyomán – talán Oprescu államfőjelöltségét vetítik előre. Visszahozván így e párt iliescui karakterét – de talán Iliescu nélkül. Mintegy édes hasznaként a „korrupcióellenes harcnak”.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.