Ráadásul azt is rögzíti, hogy a tisztújító közgyûléseket a Szövetségi Állandó Tanács rendeli el. A székelyföldi képviselõknek csak annyit sikerült elérniük, hogy a mércét a 2007-es európai parlamenti választások eredményeinek beszámításával csökkentsék. Talán akkor jártak volna még közelebb a realitásokhoz, ha a Traian Bãsescu leváltására kiírt népszavazás helyi eredményeit is beszámításra javasolják. Ez utóbbi szavazás kiértékelésekor mutogattak leggyakrabban az országos vezetõk a helyi szervezetek felé felelõsöket keresve, noha – mint késõbb Markó Béla is elismerte – az üzenet megfogalmazásakor az országos vezetés (is) hibázott. És ha ez így van, elgondolkoztató: miért nem szerepel a hét végén elfogadott szabályzatban az országos vezetõk felelõsségét rögzítõ kitétel? Miért kell Markó Bélának, Kelemen Hunornak, Verestóy Attilának, Márton Árpádnak és a többieknek megállapítaniuk, hogy kell-e tisztújítást tartani például Nagyenyeden, ahol meglehet, éppen azért szerepel rosszul a szövetség, mert a helyi vezetõknek nem sikerül ellensúlyozniuk az országos vezetõk negatív megítélését. A felelõsség kérdését csak akkor lehetett volna megnyugtatóan szabályzatba iktatni, ha az a szövetség országos vezetõire is vonatkozik. Ha a dokumentum arra is kitér, milyen választási eredmények esetén kell a Markó Béla és Kelemen Hunor posztján is tisztújítást tartani.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.