2007. november 07., 00:002007. november 07., 00:00
Néha csak sejtetve, néha pedig egyértelmûen megfogalmazva érkezett az igény: valaki mondja már meg, kire szavazzunk!
A Caragiale óta irodalmi klasszikussá vált kérdés mellett viszont váratlanul jelentkezett egy másik csapdahelyzetre való utalás. Az áldozatok – de legalábbis célszemélyek – a polgármesterek, akiknek túlnyomó többsége RMDSZ-es támogatottsággal került a tisztségbe, s akik közül sokan úgy érzik, most nyújtják be a számlát a politikai hátország korábbi biztosítói. Parajd elöljárója a Krónika-találkozó nyilvánossága elõtt jelentette ki: az elmúlt hét végén az RMDSZ vezetõivel folytatott, a sóbányászatot, illetve a település idegenforgalmi jövõjét taglaló megbeszélésen el nem hangzott ugyan, de mindvégig ott lebegett a kérdés: mindent megteszünk az ügyben, de vajon hogyan szavaz majd Parajd? Bokor Sándor kibeszélte magából a fojtogató dilemmát, más viszont – mint például Katona Mihály korondi polgármester – a problémamegoldás sokkal primitívebb módját választotta: megszökött a kérdésfelvetés elõl, lakat fogadta a romániai magyar közképviselet „lenni vagy nem lenni\" kérdésének megvitatására érkezetteket.
Javában dübörög a kampány, folyamatos stresszhelyzetet „ígérve\". A felelõsség elõl menekülõ elöljáró példája a létezõ legrosszabb, hiszen tekintély és pozíciótisztelõ falusfelei is könnyen a távolmaradást választhatják. A végeredmény pedig valamennyi, EP-ért mérkõzõ fél számára tragikus lehet.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.