2007. március 26., 00:002007. március 26., 00:00
Az európai egységgondolata ugyan már a háború utánifrancia–német kiegyezésben, a Szén- ésAcélközösség 1951-es létrehozásábanis jelen volt, azonban a Római Szerződés adott nekivilágos kontúrt: az egységes piacét ésa személyek szabad mozgásáét.
De e terv épp azzal nem számolt,amivel utódjának, a berlini fal lebontása nyománlétrejött Európai Uniónak most számolniakell. A Római Szerződés Európája, azEurópai Közösség ugyanis viszonylag egységesdemokráciaképen és az akkori Nyugat-Európaegyáltalán nem problematizált közöskulturális örökségén, a nyugatikereszténységből kinőtt morálisközéletfelfogáson alapult.
Ahogy viszont a berlini fal lebontásaváratlan „szárnyalást” – meghatározatlanterjeszkedési lehetőséget – kölcsönzötte tervnek, úgy változtatta meg alapjait is. A RómaiSzerződés alapján létrejött EurópaiKözösségnek még nem volt különösebbgondja az egységesülés demokratikus éskulturális alapjaival, nyugodtan összpontosíthatotta piac intézményeire, a kormányok fölöttieurópai intézmények kiépítésére.Ma viszont azt tapasztaljuk: az építkezésnek ebiztos alapja eltűnt.
Abban a kérdésben, hogyhol legyenek az Unió határai, és hogy akereszténység megalapozhatja-e az integrációértékrendjét, a Fal lebontásávalkelet felé lezáratlanná vált – afolyamatos terjeszkedés lehetőségeivel kísértő– földrajzi térség bizonytalanságaiállnak.
A tegnapi Nyilatkozat óvatoshangvétele, kompromisszumai alighanem ebben abizonytalanságban gyökereznek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
