Márpedig a forradalmárok igazolványcseréje kimondottan azt a célt szolgálja, hogy csökkentsék a haszonélvezõk számát. A forradalmárügyek államtitkára minden bizonnyal akkor kap dicséretet a kormányülésen, ha bizonyítja, ezrek nevét törölte a rendszerbõl.
A forradalmárdossziék újbóli megvizsgálása azonban több okból sem tekinthetõ rutinfeladatnak. Megannyi kudarcba fulladt temesvári egyesületi gyûlés üzente ugyanis, hogy a forradalmárszervezetek tulajdonképpen a túlfûtött emberek gyülekezõhelyei. Aki 1989 decemberében hideg fejjel, józanul mérlegelt, az jobbára otthon maradt; nem szerzett forradalmárérdemeket.
És Temesváron még viszonylag tiszta a helyzet. Ott ugyanis akkor fordultak szembe a hatalommal, amikor még nem lehetett elõre látni a dolgok kimenetelét. A gondot elsõsorban azok a szervezetek okozzák, amelyek tagjai azután mentek a barikádokra, hogy a tévébõl megtudták: elmenekült a diktátor pár. A Ion Iliescu nevével fémjelzett hatalom ugyanis az össznépi román forradalomból eredeztette legitimitását; és e népes csoportot is a forradalmárok sorába emelte. A juttatásokat bõkezûen osztó forradalmártörvényt pedig minden bizonnyal épp azzal a céllal hozta, hogy foglalatosságot biztosítson a forradalmároknak. Számára ugyanis fontos volt, hogy ezek a csoportok ne 1989 rejtélyeivel, hanem a juttatások megszerzésével legyenek elfoglalva.
Ennek az örökségnek nyögi most a terhét a kormány, melynek úgy kell leszerelnie éhségsztrájkoló forradalmárok százait, hogy a kedvezményezettek létszáma is elfogadható keretek között maradjon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
