Vörös segély

Többször is megérdemelték volna, hogy megbukjanak – ennek ellenére az ellenzék egyszer sem rendelkezett elég erővel ahhoz, hogy kihasználja a viszszaéléseket vagy botlásokat. Mi több, amikor a válság hullámai összecsaptak a kormány fölött, és a megszorítások miatt Băsescu népszerűsége is elolvadt, inkább a jól bevált magyarellenességhez és demagógiához folyamodtak, miután gazdasági megoldások kidolgozására nem futotta erejükből. Jelenlegi népszerűségük ellenére hitelességük ugyanúgy megcsappanhat, mint a kormányoldalé – a liberális Ludovic Orban elkergetése az Egyetem térről figyelmeztető jel. Ezért minél hamarabb szeretnék kikényszeríteni a kormány bukását.

Célja elérése érdekében a román balliberális oldal a magyarországihoz hasonló módszerhez folyamodott. Ha demokratikus eszközökkel képtelen megszerezni a hatalmat, akkor a külföldi, európai uniós „elvtársakhoz” fordul, és inkább lejáratja saját hazáját, csak hogy minél hamarabb helyzetbe kerüljön. És akárcsak Magyarország esetében, összeállt az „internacionálé,” és biztosítja a „vörös segélyt.” Az európai szocialisták és liberálisok – láthatóan valós helyzetismeret nélkül – az itteni ellenzék retorikáját szajkózva ostorozzák a kormányt, sőt a liberális vezér odáig ment, hogy előre hozott választásokat követel.

Olyan ez, mint az EP-ben a szoci, a liberális és a zöld párti politikusok akciója, akik képtelen blődségekkel vádolták a magyar kormányt a sajtószabadság megszüntetésétől addigmenően, hogy az országban a zsidóknak már rettegniük kell. Belpolitikai ügyekbe avatkoznak be – miközben ez a beavatkozás szelektív.

Hiszen pártalapon történik: a szocialista pártcsaládhoz tartozó szlovák Fico által hozott kirekesztő állampolgársági törvényről hallgatnak, és afölött is elsiklanak, hogy itteni üdvöskéik az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmaztak durva magyarellenes retorikát. Bár lehet, hogy ha a balliberális oldalról jön, akkor szerintük ez is belefér a demokrácia, az objektivitás, az egyenlőség és az alapvető emberi jogok eszméjébe.