2009. szeptember 11., 12:162009. szeptember 11., 12:16
A gesztus persze azonnal kiverte a biztosítékot azon az oldalon, amely a jelek szerint szinte már megaláztatás-fetisisztává vált, és nem érzi jól magát, ha valamely jelentős magyar közösséget is a határai között tudó utódállam vezetése nem törli a magyarokba a lábát heti rendszerességgel.
Draskovics „Robbantási Szakértő” Tibor rendészeti miniszter sápadozva közölte, hogy egy ilyen gesztus csak rontja a szlovák–magyar kapcsolatokat, ami különösen fejlett realitásérzékre vall annak fényében, hogy jelenleg egyetlen gesztus nem rontaná tovább a kétoldalú kapcsolatot: ha a budapesti kormány bejelentené, hogy kész, elkúrtuk, ez az ezeregyszáz éves projekt nagyon nem jött be itt nekünk, úgyhogy megyünk vissza Etelközbe.
A kiürített országot Szlovákiára hagyjuk, illetve alternatívaként, aki itt akar maradni, áttérhet szlováknak. Balassagyarmat alpolgármestere viszont később jelezte: egyáltalán nem szakadtak el a valóságtól, és tisztában vannak azzal, hogy nem tilthatják ki a nemzetiszocialista szlovák kormányfőt a városból. A Sólyom László kitiltásáról szóló jegyzék indoklásának „megtükrözésével” csak a pozsonyi kormány ostobaságára kívánták felhívni a figyelmet. Ami sikerült is, kivéve azon köröket, amelyekben berögzült, hogy nekünk, magyaroknak semmilyen nézeteltérésben nem szabad határozottan fellépnünk igazunkért.
Pedig az ötlet jó, és akár az itteni magyarfalókkal szemben is alkalmazható. Itt van mindjárt ez a szerencsétlen Ioan Lăcătuşu, akit anno Moldvából ejtőernyőztek be a Székelyföldre, hogy hivatásos szellemi kútmérgezőként tevékenykedjék. Most azzal állt elő, hogy a székely autonómiát úgy kell megelőzni, hogy a székely megyéket felosztják a környező megyék között, így bontva meg a magyar tömböt.
Érdekes lenne megfigyelni az arcát, amint egy olyan önkormányzati végzést vesz át, amely szerint egy héten belül otthonát felosztják a környező lakások tulajdonosai között, mivel tevékenysége kimeríti az uszítás fogalmát, ezzel pedig ellehetetleníti a békés egymás mellett élést a Székelyföldön, jelenléte így nem kívánatos. Persze semmi sem garantálja, hogy ettől észhez térne, de legalább röhögnénk egy jót.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.