2009. június 17., 11:502009. június 17., 11:50
Tulajdonképpen nem is a személyen van a hangsúly, hiszen a szavazatszerzés tekintetében valószínűleg nem lesznek nagy eltérések, ha a feladatot Markó Béla, Kelemen Hunor vagy Frunda György vállalja. (Érdekes formula lenne Eckstein-Kovács Péter vagy Tőkés László benevezése, ennek azonban roppant kevés a valószínűsége).
Lényeges szempont viszont, hogy Romániában a rendszerváltás óta idén először rendeznek államfőválasztást úgy, hogy nem esik egybe parlamenti megmérettetéssel. Ezáltal érvényét veszti az RMDSZ eddigi gyakorlatának logikája, miszerint azért kell önálló jelöltet állítani, hogy hozzájáruljon a magyarság mozgósításához, a képviselő- és szenátorjelöltek – hiszen 2008 óta már egyéni jelöltekről beszélünk – sikeréhez. Jelenleg ilyen tét nincs.
Marad viszont az, hogy a favoritjának megelőlegezhető négy-öt, legjobb esetben hatszázalékos szavazataránnyal sáfárkodva az RMDSZ odaáll a második fordulóba bejutott román jelöltekhez, és azt mondja: bizonyos feltételek teljesítése esetén mindez a tietek. A két potenciális befutó közül Traian Băsescu eddigi, a magyaroknak tett beváltatlan ígéreteit (lásd a kisebbségi törvény elfogadása) és Mircea Geoană utóbbi időben tanúsított magyarellenes retorikáját tekintve nagy horderejű igények – például az önálló romániai magyar egyetem létrehozása – kielégítésére roppant kevés az esély, az igazat megvallva ilyesmibe akár bele is bukhat egy román jelölt.
Sokkal nagyobb esély mutatkozik azonban egy olyan paktum megkötésére, amely lehetőséget teremtene az RMDSZ-nek alapvető célja elérésére, mégpedig a hatalomba való visszakerülésre. Erre Băsescu és Geoană egyaránt vevő lehet, hiszen a jelenlegi nagykoalíció nagy valószínűséggel egyikük felülkerekedését sem éli túl, ugyanakkor a PDL–PSD-kormány esetleges feloszlása után minden bizonnyal az a párt marad a Victoria-palotában, amelynek jelöltje öt évre bérletet vált a Cotroceni-palotába. Ez esetben az RMDSZ megkerülhetetlen tényező, és végül is ez lesz az egyetlen célja a magyar államfőjelölt szerepeltetésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok