2008. december 22., 11:482008. december 22., 11:48
Az RMDSZ érdekképviseleti, érdekvédelmi, szövetségi jellegének az elnök által szorgalmazott megerősítése szintén a régi célok egyike. „Vissza a gyökerekhez” – így összegezhető tehát az irány, amelyet Markó Béla a kormányból való kiszorulás után ajánl a szövetségnek. Ha pedig e tartalmi elemeket nézzük akár az erdélyi magyar megbékélésnek, összefogásnak a nyitányaként is tekinthetnénk az elnök marosvásárhelyi iránymutatását. Az RMDSZ bírálói ugyanis egy évtizede hangoztatják: a pártokkal kötött koalíciós megállapodások pártszerű működésre kényszerítették a szövetséget, a kormányzati szerepvállalás arra késztette, hogy karcsúsítsa sokszínű felépítését, hogy feledje a magyar közösség hosszú távú boldogulását biztosító célokat. A céltévesztés felismerése nyomán alakította meg 2003-ban Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, és a belső pluralizmus elsorvasztása vezetett oda, hogy az erdélyi magyarok egy része immár az RMDSZ-en kívül keresse a közösség ügyeibe való beleszólás lehetőségét. Hogy mégsem lehet teljes megnyugvással nyugtázni az iránymutatást, arra két tényező utal. Az elnök ismét konfrontatív hangon beszélt a bírálók vezéregyéniségéről, Tőkés Lászlóról, és elhallgatta, hogy azért kell most visszatérni a gyökerekhez, mert vezetése alatt a szövetség letért az 1993-ban kijelölt útról. Az önkritika és a következtetések levonásának a hiánya nemcsak a megszólalás hitelét, az etnikumközi megegyezés esélyét is csökkenti. A román partnerek ugyanis azt látják, ugyanaz a Markó–Verestóy– Frunda-vonal jön most a partnerségi gondolatokkal, amelyik korábban a pártalkukban jeleskedett. Az ő szájukból a szöveg pedig csak kétségbeesett kísérletnek látszik arra, hogy ellenzékben is részesüljenek a hatalomból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok