2012. március 21., 09:082012. március 21., 09:08
Az első kijelentés igazságtartalmát nem is kérdőjelezem meg, hiszen vitathatatlan: ha nincs a film első öt percében minimum egy hulla, a többség továbbkapcsol, hiszen már valószínű, hogy vagy valamilyen csöpögős romantikus filmről, vagy gagyi vígjátékról, vagy – isten ments – művészfilmről lehet szó. A tévéhíradókban nagyrészt a véres híreket mondják be először – valahol ezt is értem, hiszen ennek alternatívái általában a senkit nem érdeklő parlamenti események vagy törvénytervezetek.
Az internet? Nem is kérdés: pont olyan véres és erőszakos, mint a valóság. Mindehhez még számítsuk hozzá, hogy a fiatalok nagy része nem a „csoportosíts három azonos színű buborékot” típusú számítógépes játékokkal szórakozik, hanem olyanokkal, amelyekből bizony fröcsög a vér. Én magam sem vagyok semmivel sem kevésbé „bűnös”, mint a többi korombeli vagy nálam fiatalabb: minden valamit érő horrorfilmet megnéztem az utóbbi másfél évtizedben, és a zene, amit általában hallgatok, legtöbbször nem hárfamuzsika (hogy enyhén fejezzem ki magam). Érdekes módon mégsem jutott eszembe soha, hogy felgyűlt dühömet a valóságban agresszív tettekkel vezessem le.
Vajon mi vitte rá tettére például azt a fiatalembert, aki valamelyik este úgy megharagudott a 11-es buszra, hogy két rúgással ripityára törte az egyik ajtaját? Vajon csúnya zenét hallgatott? Lövöldözős játékokat játszott? Ilyen esetekről egyébként egyre többet hallani a mi kis városunkban.
A buszmegállóban például, ahol le szoktam szállni, mindig lerúgja valaki a kukát, az illetékesek meg hetente visszarakják. A padok deszkáit rendszeresen letörik valakik, a virágcserepeknek esélyük sincs – egyeseket minden idegesít, ami köztulajdon. Valamiért az az érzésem, hogy mindannyian jobban jártunk volna, ha ezek a kölykök inkább otthon játsszák a számítógépükön az aktuális véres-lövöldözős zsugát, mint hogy a való világban képzeljék azt, hogy amit tesznek, annak semmilyen következménye nincs, és senki nem fizet érte.
Mert az, hogy megértsék, a valóság nem virtuális, a buszajtó valódi pénzbe kerül, és a padokra valódi emberek szeretnének leülni, nem a mozin vagy a számítógépeken, hanem a gyerekszobán múlik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok