2012. szeptember 12., 09:092012. szeptember 12., 09:09
Holott – tekintetbe véve azt, hogy az emberek jelentős hányada a közösségi oldalakon éli élete nem kis részét – ez igen indokolt lenne. Elkerülhető lenne ily módon például, hogy egy elhunyt személy évek múlva is az interneten kísértsen, ahogy történt az egyik ismerősömmel.
Az illetőt már két éve eltemették, de a Facebook a mai napig is be-betol valami tartalmat azzal a dumával, hogy ezt ő – mármint az elhunyt – is lájkolja. A változás szele azonban már érződik, egyes országokban például lehet vásárolni interaktív sírkövet, amibe egy adathordozót ültetnek, a temetőben kószálók pedig a mobiltelefonjaik segítségével olvashatnak az elhunytról, vagy akár nézegethetnek képeket is attól függően, hogy a megrendelő mit tartott érdemesnek közszemlére tenni.
Ötletnek nem rossz ugyan, de azért lássuk be: ebben a dologban több van ennél. A technika mai állása szerint megoldható lenne az is akár, hogy egy kód segítségével egy egész alakos hologram jelenjék meg a hant mellett vagy fölött. És mondhatna is ezt-azt, hogy ne legyen annyira unalmas a rokonok számára a sírgyomlálás. Feldobhatná ez a sok-sok özvegyasszony mindennapjait, akik közül jó néhányan életük utolsó 20 évében már csak emlékezhetnek a hitvesükre.
És ha már üzletről van szó, bizonyára nem okozna túl nagy gondot a szoftverkészítőknek, ha Pista bácsiról nem feltétlenül az utolsó napjaiban készült felvételek alapján készülne a másolat, hanem mondjuk egy harmincéves, nyalka legényt ábrázoló fotó adná a hologram vázát. És nem lenne olyan zsörtölődős, mint utolsó éveiben volt, úgyhogy akár fogadhatná a sírhoz látogató egykori kedvest peckes huszáregyenruhában, kikent-kifent bajusszal, heves udvarlással.
És ha még ez sem volna eléggé morbid, készülhetne egy-egy darab otthoni használatra is, mert azért mégiscsak szebb az élet párosan. Kár, hogy Hitchcock nem érhette meg ezen technikai újdonságok megjelenését, neki biztos lettek volna még ötletei arra nézve, hogy miféle viszonyrendszerek alakíthatók ki az evilág, a túlvilág és a virtuális világ között.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.