2009. május 29., 17:032009. május 29., 17:03
A kolozsvári elöljárói ülőalkalmatosságot viszont mintha úgy delejezték volna meg, hogy aki beleül, az azonnal elkezdi betegesen utálni a magyarokat, és elsöprő kényszert érez arra, hogy lépten-nyomon keresztbe tegyen nekik. Másképp nehéz lenne elképzelni, hogy a 12 éves Funar-korszakot követően – amelyről úgy gondoltuk, feldolgozása nem annyira a történészek, mint inkább az elmekórtanban jártas szakemberek feladata lesz majd – ma ismét arról kell cikkeznünk, hogy a kincses város elöljáróján alig pár hónappal megválasztását követően kóros hungarofóbia jelei mutatkoznak.
Most – még? – ugyan nem arról van szó, hogy a közterület-fenntartók seprűjének nyelét is piros-sárga-kékre kívánná festetni, hanem arról, hogy Sorin Apostu polgármester szerint a kolozsvári műemlékeket jelölő tájékoztató táblákra azért nem kerül majd fel a magyar felirat, mert nem világnyelvről van szó. Ami amúgy tényleg így van, de hát akkor ezen az alapon a román nyelvű feliratnak sem sok keresnivalója lenne a táblákon. Hogy a táblák feliratozásával kapcsolatos diskurzus mennyire a kulturált racionalitás és az intelligencia jegyében zajlik, jól jelzi egy másik, szintén kormánypárti román politikus megszólalása is, aki szerint a magyar feliratoknak már csak azért sincs helye, mert a budapesti Gozsdu-udvar épületein sincs román felirat. Mit mondjak, ez bizonyára rettenetesen zavarja is a sok tízezer, Budapesten élő románt vagy Romániából odalátogató román nemzetiségű turistát.
De persze lehet, hogy Apostu csak a magyar állampolgárok legendás nyelvtudáshiányát kívánja orvosolni. Hisz minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar polgárok igencsak nehezen szólalnak meg anyanyelvükön kívül más nyelven. Így viszont elég egy hét Kolozsváron, és máris gyerekjáték lesz egy alapfokú Rigó utcai nyelvvizsga.
Amúgy pedig annak is megvan a magyarázata, hogy románul miért kell megjelentetni a feliratokat, annak ellenére, hogy az nem világnyelv. Hiszen valamilyen módon már Apostunak is ideje megtudnia, valójában milyen értékek is vannak abban a városban, ahová kevesebb mint két évtizede települt át Moldvából.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok