2009. augusztus 28., 12:382009. augusztus 28., 12:38
Létrejött ugyanis az a taxitársaság, amely bevallottan a nemzeti értékek mentén utast szállít, magyarul él, érez és indexel. A Jobbtaxi névre hallgató cég autóin jókora, nemzeti színekben pompázó Nagy-Magyarország-matrica látható, benne angyalok által közrefogott címerrel, ami jelzi, hogy a magyar lélekből az elszakított országrészek iránti nosztalgiát és a giccs iránti vonzalmat egyaránt lehetetlen kitörölni.
Kíváncsi lennék azért, hogy mondjuk az öntudatos jobbtaxisok hogyan vezetnek: vajon hajlandóak balra fordulni, ha az útirány ezt követeli meg, vagy kizárólag a Jobbra tarts! irányvonalat hajlandók betartani? Arról nem is beszélve, hogy a hátsó fényszórók bolsevik-vörösét sem ártana valami, a magyar szemnek kedvesebb színösszeállításra cserélni.
El is képzeltem amúgy, hogy a Jobbtaxi mintájára a többi irányvonal is létrehozza a saját ideológiája szerint működő utasszállító céget.
A Baltaxiban egykori párttitkárok vagy tanácselnökök szállítanák az utasokat, egyenruhájuk rosszul szabott, szürke konfekcióöltöny lenne, és még a köszönést is akadozva, papírról olvasnák fel. A Liberótaxiban meg meghatározhatatlan nemű, lehetőleg magyarul alig beszélő bevándorlók lennének a sofőrök, akik bónuszként egy spanglit is sodornak a gyakran visszatérő utasoknak. Az anarchista taxi ötlete sajnos már a kísérleti fázisban befulladna, hiszen ott a taxis nem arra menne, amerre az utas mondja, hanem arra, amerre ő akar.
A konfliktusok megelőzésének érdekében az ötletet ki lehetne terjeszteni további szolgáltatói szegmensekre is, hiszen a politikai alapú vitákat úgy lehet a leghatékonyabban megelőzni, ha az ellentétes nézeteket képviselő polgárok nem is találkoznak. Ezért aztán meg kell nyitni a szigorúan nemzeti érzelmű sarki boltot, ahol jobboldali felvágott és szittya füstölt sajt kapható, nemzetben gondolkodó teljes kiőrlésű kenyérrel. És persze létre kell hozni a nemzeti, illetve baloldali bölcsődéket és óvodákat is, hiszen a világ világnézeti alapon történő felosztását sem lehet elég korán kezdeni.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.