Még a legelérzékenyültebbek is nagyot néztek, amikor a határhoz közeli magyarországi község polgármestere meghatódva magához szólította a román családnévvel rendelkező Katalint az állampolgársági okmányok ünnepélyes átadása végett, a hosszú széksorok közül pedig feszengve kikászálódott egy, odahaza Cătălinként éldegélő fiatalember.
2013. augusztus 29., 19:142013. augusztus 29., 19:14
2013. augusztus 29., 19:152013. augusztus 29., 19:15
Az elöljárón látszott, nem először szembesül ilyen visszás helyzettel: mosolyogva kezet szorított a fiúval, s néhány keresetlen, barátságos szóval gratulált Magyarország legújabb állampolgárának. A helyi kultúrpalota nagytermében – ahol havonta 150-200 \"könnyen honosult\" teszi le az állampolgársági esküt – egyébként igen sok román szót lehetett hallani. Persze ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen sajnos tisztában vagyunk vele, hogy, főleg a szórványban, sok \"mégmagyar\" egymás között is románul beszél egymással. Azt se felejtsük, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás során milyen feltételeknek kell megfelelni: a kérelmező vagy felmenője bizonyítottan magyar állampolgár volt vagy valószínűsíthető magyarországi származása, illetve igazolni tudja magyar nyelvtudását.
Utóbbit ott ellenőrzik, ahol a kérelmet benyújtják: ezt a magyarországi anyakönyvvezetők, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai, a magyar külképviseletek tisztviselői vagy a Kormányablakok mögött ülő hivatalnokok teszik meg – értelemszerű, hogy a \"vizsgáztatás\" szubjektív módon történik, és például az is nagyban befolyásolhatja, hogy éppen kinek mennyi ideje van erre.
Cătălinról mi csak annyit tudunk, hogy nem Katalin, de már magyar állampolgár. Mégis, tegyük fel, hogy ízig-vérig román atyafi, ahogyan a felmenői is azok voltak a \"magyar világban\" – mielőtt felháborodottan szentségtörést kiáltanánk, gondoljunk csak bele, ha ez a fiatalember (és vélhetően több ezer társa) csak egy kicsit is átgondolja, átértékeli magában a magyarsághoz való viszonyát, nem válhat valamilyen módon a mi hasznunkra is? Még akkor is, ha csak tíz év múlva tér haza Kanadából.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!