VEZÉRCIKK – „Égbekiáltó” hiányosságot talált egy kézdivásárhelyi pályázatban a közép-romániai fejlesztési régió európai uniós pénzeket kezelő intézménye: a kantai minorita rendház felújítását célzó igénylést azért utasították vissza, mert az iratcsomóból hiányzott a római katolikus egyház alapító okirata.
2017. január 25., 23:012017. január 25., 23:01
A céhes város önkormányzata hosszú évek óta próbálja előteremteni az anyagi fedezetet Kézdivásárhely egyik legnevesebb, ám pusztulófélben lévő műemlék épületének megmentésére. A 18–19. században kialakított épületegyüttes a római katolikus egyház tulajdona, de a helyi önkormányzat is kivenné részét a városképen fájdalmas sebként éktelenkedő rendház felújításából. A helyreállítási tervek már bő két éve elkészültek, ám a több millió eurós beruházást anyagi források hiányában eddig nem sikerült elkezdeni.
Mivel kormánytámogatásra nem számíthat az önkormányzat, európai uniós segítséget venne igénybe – ha lehetne. Csakhogy a minorita rendházat érintő pályázatukat elutasították, mégpedig igen „eredeti” formai okokra hivatkozva. Bokor Tibor polgármester érthetően rosszindulatúnak nevezte a római katolikus egyház alapító okiratát hiányoló magyarázatot, és azon morfondírozott, hogy vajon a pápáig kell-e elmenni azért, hogy teljes pályázati iratcsomót nyújthassanak be.
Köztudott, hogy a magyar történelmi egyházak számtalanszor szembesültek hasonló akadékoskodásokkal, és ezekből tanulva rengeteg világi előíráshoz alkalmazkodtak, hogy csökkenteni próbálják a támadófelületet. A nálunk őshonos bürokrácia útjai kiismerhetetlenek, de a kézdivásárhelyi eset még ennek ismeretében is hallatlan. Miközben országos, sőt nemzetközi érdek az épített örökség megóvása, egy sajátos romániai közigazgatási kreálmány, a hat megyét felölelő (a székelyföldi tömbmagyarságot magába olvasztó) közép-romániai fejlesztési régió szakavatott ügynöksége tragikomikusan elrugaszkodott módon tesz keresztbe a kézdi kezdeményezésnek. A fellebbezés megtárgyalása után már azon sem csodálkoznánk, ha a gyulafehérvári székhelyű állami intézmény a Jézus Krisztus menedzseri végzettségét igazoló okiratot is hiányolná a pályázati anyagból.
Viccet félretéve: ha a pályázók nem hibáztak, és valóban agyament rosszindulat miatt dobták vissza a kantai minorita rendház felújítását célzó igénylést, akkor bizony újabb tétellel bővül a román intézmények magyarellenes intézkedéseinek feketelistája. Mert mással nehezen magyarázható, miért sajnálná az állam az Európai Unió pénzét az egyik városa jelképének számító épület megmentésére. Amelyet ráadásul a tervezett rendeltetés szerint Böjte Csaba, a Székelyföld, Erdély, Románia árva gyermekei vehetnének birtokba.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!