2013. március 08., 09:142013. március 08., 09:14
Az elismerést nem is akárkitől kaptuk: a legnagyobb világbirodalom egykori büszke tulajdonosa, Nagy-Britannia egyik képviselője legyezgette nemzeti önérzetünket. A The Economist című, világszerte ismert lap budapesti tudósítójáról van szó, aki a székely zászló használata miatt kirobbant magyar–román ellentétek kapcsán megemlítette, hogy Magyarországon teljesen megszokott, hogy egyesek Nagy-Magyarország-matricát ragasztanak autójukra, ami – szerinte – olyan, mintha a britek vagy a franciák egykori világbirodalmuk térképét viselnék járművükön.
Nos mindamellett, hogy jómagam nem ragasztanék járművemre Nagy-Magyarország-matricát – nem csupán azért, mert autóm nincs, a villamoson meg elég furcsán mutatna, hanem mert, bár nemzeti elkötelezettségűnek tartom magam, azt nem ilyen módon kívánom a világ tudtára adni –, érdemes elgondolkodni azon, hogy így a 21. században mit tudnak rólunk nem csupán a nagyvilágban, de itt a közelben, Európa nyugati felén is.
A Nagy-Magyarország-matrica egyetlen vitatható eleme Horvátország, ami valóban nem tartozik a honfoglalás kori magyar szállásterületek közé. Hanem a többi országrész esetében már egészen más a helyzet. Egy Közép-Európa történelmét még felületesen sem ismerő brit számára persze lehet, hogy Erdély vagy a Felvidék ugyanannyit jelent, mint Nyaszaföld vagy Dél-Rodézia, de hát egy mértékadó lap mértékadó tudósítója talán mégiscsak vehetné magának a fáradságot, hogy legalább azon ország múltját jobban megismerje, ahonnan tudósít. (Persze lehet, hogy régimódi vagyok, nekem még ezt tanították az újságíróképzőben. Azóta lehet, hogy más a módi, és nyugati sajtós körökben kimondottan ciki, ha egy újságíró felkészülten nyúl egy témához).
De most már ez van, jobb híján büszkélkedjünk vele, hogy az angolszász világ, illetve az angolszász sajtót olvasó közönség magával egyenrangú világhódítónak tekint. És néha azért emlékezzünk meg hálatelt szívvel a mindenkori magyar diplomáciáról és országimázs-építőkről is, akik az elmúlt évszázadban valamiért nem tartották fontosnak eloszlatni e hízelgő, de a valósággal mégis csak nagyon kevés ponton kapcsolatban álló képzetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok