2011. június 23., 09:512011. június 23., 09:51
Vagy fel. A magyar tömb egy részének egyazon közigazgatási egységbe való besorolásának mézesmadzagját egyszer már elhúzogatták a székely–magyarok orra előtt, amikor Ceauşescu uralgásának elején, 1968-ban hasonló ötlettel rukkolt elő a legfelső pártvezetés. A számításból a mai Maros megye magyar többségű vidékei „természetesen” akkor is kimaradtak, és a történethez az is hozzátartozik, hogy az állam- és pártvezetés úgy terelte volna egy közigazgatási akolba a mai Hargita és Kovászna megyei magyarokat, hogy azok együttesen Brassóhoz tartozzanak. Szerencsére ezt akkor sikerült elhárítani, de az elképzelés, lám, negyvenhárom év múltán is előkerült. És itt a csapda.
Băsescu nincs annyira buta, hogy ne lássa át: a mai Hargita és Kovászna megye területén élő közel félmillió magyar soha nem fogadná el, hogy egy Brassó központú román többségű megyéhez tartozzon; de az elnök van annyira okos, hogy az önálló székely megyék lehetőségének a meglobogtatásával elvonja a figyelmet és az erőt az Erdélyben máshol is létező, magyarok által szintén jelentős arányban vagy tömbben lakott vidékek sorsáról. Mert erről szól ez az elnöki bejelentés. Mert világos, hogy az államfő ezzel a Hargita és Kovászna megyei magyarok igényeinek kielégítését színlelve tulajdonképpen keresi azt a rést, azt a hajszálrepedést, amelybe éket verve darabolná az erőket, és elérné azt, hogy a közigazgatási területrendezés vitája, netán kivitelezése során szem elől tévesszük az egész erdélyi magyarság érdekeit. Ez ellen a szitán átlátva testületileg kell nemet mondani! És kikövetelni a területi átszervezéshez elengedhetetlen előzetes felméréseket, a higgadt és nyílt vitát, beleértve a népszavazást is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!