2011. december 23., 10:142011. december 23., 10:14
Nevezetesen az, hogy Traian Băsescu államfő fölöslegesnek, sőt károsnak tartja az érdemi szakmai és politikai vitát az Európai Unió tagállamai által kidolgozni tervezett kormányközi szerződésről, amely egyrészt az Unió gazdasági stabilitását szolgálná, másrészt viszont korlátozná a nemzeti kormányok szuverenitását, hiszen beleszólást engedne a költségvetési politikába, sőt szankciókra is lehetőséget biztosítana.
Mindezzel szöges ellentétben áll a magyar kormány gyakorlata, hiszen Orbán Viktor kormányfő egyrészt a szerződéstervezet kapcsán kijelentette: az olyan mértékben érinti Magyarország szuverenitását, hogy csakis a parlament megkérdezése nyomán lehet róla dönteni, másrészt pedig a budapesti kormány olyan, különutas gazdaságpolitika mellett tette le a garast, amely szöges ellentétben áll az eddigi gyakorlatokkal. Ennek nyomán a nemzetközi gazdasági élet szereplőinek bizalma megingott az országban.
Jelen állás szerint egyik gyakorlat sem tűnik helyesnek. A román államfő autoriter módon, még azelőtt elkötelezné az országot egy megállapodás mellett, hogy annak pontos tartalmáról és következményeiről akár minimális fogalmai lennének. Ezzel tulajdonképpen csupán folytatja azt a hagyományt, amely szerint Bukarest mindig szeretett volna a lehető legjobban megfelelni az aktuális hatalom elvárásainak – legyen az az IMF vagy éppen Washington.
Ez eddig sikeresnek bizonyult a történelem folyamán – hogy csak a legutóbbiakat említsük, az afganisztáni hadműveletekben való részvétel és a titkos CIA-börtön befogadása NATO-tagságot ért, a nemzetközi pénzintézet utasításainak szolgai betartása révén pedig megkapta a hátbaveregetést – miközben az ország polgárai a drasztikus megszorításokat nyögik. Most azonban más a helyzet: az EU jövője olyannyira képlékeny és olyannyira bizonytalan, hogy felelőtlenség lenne a következmények lényegi megvizsgálása nélkül beleugratni az országot az uniós projektbe.
Magyarország a másik véglet: a kormány nemhogy nem gazsulál az IMF-nek, de szembeszállt vele és az EU-val is – emiatt pedig a nemzetközi hitelminősítők bóvliba vágták az országot. Bár tény, hogy a láthatatlan „piacok” globális uralmát valóban nem ártana ellenőrzés alá vonni, erre egy kiszolgáltatott helyzetben lévő, a célok eléréséhez szövetségesekkel nem rendelkező országnak egyedül kevés az esélye.
Jó lenne, ha a két végletet képviselő országnak – Romániának és Magyarországnak – sikerülne közelednie egymáshoz egy középutas megoldás megtalálása révén – ez ugyanis nagymértékben hozzájárulna a közép-kelet-európai térség stabilitásához.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.