Az utóbbi évek taktikája, hogy egy-egy rosszabb állapotban lévő házat hagynak magától összedőlni, mert így olcsóbb. Nem kell különböző bizonylatokért járkálni, ilyen-olyan díjakat és illetékeket befizetni, csak kivárni, amíg – ingyen és bérmentve – szétroppantja az idő vasfoga.
2013. május 02., 12:132013. május 02., 12:13
Aztán neki lehet látni a munkának. Vagy ez tulajdonképpen nem is igazi munka? Egyre gyakrabban látom szülővárosomban, hogy még jóformán el sem takarították a romokat, amit a pusztító idő maga után hagyott, de már az első sor téglához valahogy hozzáerősítik a kiírást, hogy eladó vagy kiadó. És a telefonszám.
Amikor egyik nap épp egy ilyen förmedvény mellett mentem el, majdnem elkapott a nyílt színi sírva-nevetés. Mert mi a csuda eladó vagy kiadó? Mi lesz ebből az épp csak csírázó falból? Sokszobás villa vagy pengeház? Netán irodasor? Nem tudom. A telekügyletek gurui esküsznek ugyan erre a húzásra, hogy így lehet igazán átverni... Kit is? Azt hiszem, kizárólag csak magunkat. Mert az én pragmatizmusom szerint az, aki egy – még majdnem – semmire kezd el alkudozni, az csakis pénzmosás céljából teszi mindezt. Jó, tudom, hogy sok a pénzmosó, de gondolom, azok sincsenek kevesen, akik életbe indulásukkor családi otthonról álmodoznak. S akik arrafelé járva gyakran sóhajtoztak az egyre dülöngélőbb falak láttán, gondolva-mondva: milyen jó is volna ez nekünk, ha eladnák. Rendbe tennénk, s mire jönnek a gyerekek... De hát úgy látszik, nem eladó.
S amikor ez a névtelen-arctalan, de soknevű-sokarcú fiatal pár legközelebb arra jár, lám, már ott a kiírás. Csak a lényeg hiányzik. Na és néhai büszkeségünk, a szecessziós főutca?! Inkább egy pusztítás utáni valamire hasonlít: az épületek egy része vagy egésze évek óta „beóvszerezve\", üzletek sora áll üresen. Vagy egy-két napra beköltözik egy-egy reménykedő, hogy aztán kitegye az eladó-kiadó hirdetményt. És a mellékutcákban még olyanabb a helyzet! Szomorú, nagyon szomorú látvány. Bármenynyire is tudom, hogy válság van, de pénz nincs, akarat is akadna, ha a zseb nem volna üres, mindez mégsem vigasztal. „Végeladás, nincs maradás\" állapot ez az egész. A fiatalok elmennek, az idősek is. Ez utóbbiak véglegesen. De ha a mostani fiatalok gyerekei meg akarnák nézni, honnan is menekültek el a szüleik, lesz hová visszajönniük? Kit, mit találnak a már ma is lerobbanó házak helyén? Marad-e számukra bármi is ebből a nagy végkiárusításból?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!