2009. július 31., 12:012009. július 31., 12:01
Az érdekes tényre a vár történetét dióhéjban bemutató teremben derül fény. Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János mellett ugyebár többek között II. Rákóczi György neve is köthető a várhoz, hisz 1660-ban az ő hadai foglalták vissza egy bravúros éjszakai rohammal a mindig lázongó szászoktól. Ennek apropóján látható ott a fejedelem képe. Legalábbis a tárlat berendezői szerint, akik – úgy tűnik – a történelmi ismeretek terén komoly kihívásokkal küszködnek, ami egy pályaudvari bálarakodó vagy egy közértbeli szalámiszeletelő esetében nem is lenne akkora baj, egy történelmi múzeum, illetve emlékhely munkatársa kapcsán viszont már fölvet néhány kérdést.
A két Rákóczi közötti hasonlóság ugyanis természetesen nem ekkora: a törcsvári múzeum falára egyszerűen II. Rákóczi Ferenc Mányoki Ádám festette közismert arcképe került fel a nagyapa, II. Rákóczi György neve fölé. Persze lehet, hogy csupán e sorok szerzőjében tombol a rosszindulat, hiszen micsoda dolog az már, hogy egy gyönyörű középkori vár kapcsán valaki a 13–14., esetleg 17. századi események pontos megjelenítésére kíváncsi, amikor ott van a kitűnő huszadik század is.
Törcsvár például kilencven százalékban az 1900-as évekről szól, legalábbis annak 1920 és 1944 közötti szakaszáról, amikor is a trianoni diktátumot követően a várat birtokló brassói szászok egy nagy ívű köpönyegfordítással visszavették Zita magyar királynétól, és Mária román királynénak adományozták. Így aztán a falakon a romantikus lelkületű uralkodónő fekete-fehér fényképei láthatók.
Amúgy mindez teljesen mellékes, a japán meg a spanyol turistáknak tökmindegy, hogy a magyar fejedelem neve fölött Hulk Hogan vagy a Pókember képe díszeleg, hiszen ők amúgy is Drakula nyomait akarják látni. Úgyhogy nem is érdemes mérgelődni a tapló román alkalmazottak műveletlensége miatt, vagy azért, mert a románok kisajátítják a magyar történelmi és kulturális örökséget – hiszen a magyar és román történelemre egyaránt rátelepedett a vérszívó. A franciául beszélő, de arcvonásai alapján indokínai származású turistalány számára a magyar fejedelem már ugyanúgy Drakula leszármazottja, mint a román jegyszedő.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.