2010. augusztus 10., 10:552010. augusztus 10., 10:55
Egyik hátrányuk csupán az állandó ismétlés, de erre is megtaláltam a megoldást: a szemfüles tévéző egy álló hétig kizárólag délelőtt vagy délután nézze a filmeket, aztán kötelezően két hétig be se kapcsolja a tévét. Ezt a módszert különösen ajánlom reklámnézőknek, bár nekik jobb egy egész hónapot szüneteltetni ezt a fajta élvezetet.
Az időeltolódással megbékéltem, már meg sem lep, hogy a 25 legextrémebben öltözött sztár közé besorolják Michael Jacksont is, a legmeglepőbb mégis az a műsor volt, amely a World Trade Center működéséről szólt, a végén boldog csattanóval megjegyezve, hogy remélik, az épület példaként szolgál minden országnak, akik egy sikeres üzleti tevékenységhez kívánják megalkotni a tökéletes munkakörülményeket.
Egy másik műsor, ami a vámpírok titkait hivatott feltárni, már jobban felkeltette a kíváncsiságomat. Az első „nemzetközi” élményem ugyanis még gyerekként egy Scooby-Doo rajzfilm befejező momentuma volt, amikor a szereplők megfogták a gonosz vámpírt, betették egy nagy ládába és felcímkézték egy óriási Transylvania felirattal. Hetekig nem tudtam megfejteni, miért kellett a csúnya, zöld, nagy fogú vámpírt hozzánk küldeni. Visszatérve a most látott dokumentumfilmhez, a Buffy, a vámpírok réme egyik szereplője gondolta úgy, hogy utánajár a mítosznak. Sejtettem, hogy ebbe a filmbe benne lesz Románia, mégis meglepett az első bejátszás, amely egy hazai tévécsatorna képeiből állt: egy Dolj megyei elhunyt férfit exhumálnak a hozzátartozói, kiveszik a szívét, elégetik a keresztútnál, s a hamuval kevert vizet megitatják a nénivel.
A dokumentumfilm ezután részletesen körbejárja a vámpír és Drakula történetek lehetséges magyarázatait, ellátogatnak Törcsvárra, bemutatják az ortodox vallás babonáit, még Báthory Erzsébet, a Vérgrófnő történetét is elmesélik, a végső következtetés azonban elborzasztott. A műsorvezető kifejtette, hogy az olyan elmaradt országokban, mint Románia, ahol az emberek még babonásak, hívők és egyszerűen élnek, a 21. században is komolyan veszik a legendákat, tehát csakis ez az elmaradottság szülhet egy vámpírlegendát. Mindebből az én következtetésem az, hogy a kultúrák és népek közé igenis határt kell húzni, mert a hattyúevő cigányok után ismét olyan botrányhősökre találtunk, akik méltán viszik „jó” nevünket szerte a világban.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.