HIRDETÉS
Órákon át ismerős és – egyelőre még – ismeretlen emberekkel közösen lehetett megvitatni a világ a legkisebbektől a legnagyobbakig terjedő dolgait, ha pedig az intimszféra problémáját akarta valaki megosztani legközelebbi barátaival, megbeszélték, ki tartja, hol, melyik üzletben a sort a többinek, és megoldották az együttlétet.
A legtöbb társaság így tett, szigorúan nyilvántartva, ki következik a sorfogásban. És mivel tulajdonképpen mindenért sorba kellett állni, kialakult a gyakorlatilag semmi pluszba nem kerülő, pezsgő társadalmi élet. 90 után, a változó világban sokan épp ezért szerették volna megtartani, de ahogy emberibbé kezdett válni az árukészlet feltöltése, okafogyottá vált a sorállás is. Nem állítom, hogy társadalmi igényből, ám az utóbbi időkben a közhivatalokban, a legkülönfélébb ügyek intézésénél alakulnak ki aránylag hamar elég hosszú sorok.
A sorfogás fogalma viszont eltűnt, mert egykettőre felforr a hangulat, ha valaki nem hajlandó kiállni a maga sorát. Csak néhány nagyon érzéketlen felfújt hólyag engedi meg magának az előremenetelt, például az állam második embere, a szenátus elnöke, aki a hajtási igazolványa megújításakor vagy más papírrendezéskor egyszerűen bemegy soron kívül. Merthogy ő fontos ember, vállán az ország terhe, de amikor dolga végeztével kijött, a fejecskéjét is óvnia kell, nehogy egy markosabb sorálló letekerje.
Nemrég a fővárosi kerületi útlevélosztálynál törtek ki spontán tömegjelenetek a külföldön élő, visszamenni akarók és az épp szabadságra vagy szerencsét próbálni óhajtók útlevél-meghosszabbítást vagy új okmány kibocsátását várók között. De megoldódott! Nem hiába szerzett komoly tapasztalatot a jelenlegi belügyminiszter asszony egy isten háta mögötti iskola titkárnői székében: nyilvánosság elé küldte a szóvivőjét, kimondatva vele: sürgősen nyugodjon le mindenki, mert küld járműveket, hogy vigyék át az embereket más kerületekbe.
Arról nem szólt a fáma, milyen eredménnyel járt ez a városnéző körútnak is beillő autókázás, de pár nap múlva a női érdeklődési körnek megfelelően gondolkodó belügyér asszony bejelentette, hogy a bevásárlóközpontokban is lesznek útlevél-felújítási vagy vadonatúj iratokat kiadó pultok. S ha esetleg sor alakulna ki, közben az időt kellemesen el lehet tölteni vásárolgatással! Ki gondolta volna, hogy ez a sziporkázóan elmés kormány még a néhai sorállást is új változattal tudja felfrissíteni?!
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
