2012. január 17., 09:512012. január 17., 09:51
Mással nehéz lenne magyarázni azt a tényt, hogy a hétvégi súlyos zavargások ellenére is megpróbál minél több embert utcára csábítani egy kormányellenes tüntetésre. Persze a békés tiltakozás joga mindenkit megillet, és ez alól természetesen az ellenzéki pártok sem jelentenek kivételt, de jellemző, hogy mivel továbbra sincs érdemi elképzelésük az ország gazdasági válságból való kilábalását szolgáló megfelelő intézkedések mibenlétéről – azon kívül, hogy amit a kormányoldal tesz, az rossz –, most is csak sodródnak az eseményekkel.
Ha Raed Arafat lemond, mert nem ért egyet az egészségügyi reformmal, akkor az USL azonnal kijelenti: ha ők nyernek a választáson, akkor természetesen helyet kap a kormányukban. Ha Arafat miatt utcára vonulnak az emberek, akkor gyorsan ők is tüntetéseket kezdeményeznek. Ezzel pedig a legkevésbé sem a határozott, megbízható kormányzati alternatívát nyújtani képes ellenzék képét alakítják ki magukról. Nem mintha a kormány sokkal magabiztosabb lenne. Băsescu államfő a jelek szerint megijedt attól, hogy az egész országban népszerű Arafat lemondása – amely kettejük konfliktusának eredménye – miatti tüntetések épp a választási évben rontják tovább az ő és a kabinet ázsióját, ezért gyorsan visszavonatta az egészségügyi törvény tervezetét.
A lépéssel a saját és a kormány kompromisszumkészségét próbálta demonstrálni, azonban inkább az a benyomása támad az embernek, hogy egyszerűen megrettentek attól, hogy Arafat és a köré szerveződő tiltakozómozgalom még inkább megroppanthatja, sőt el is söpörheti a megszorító intézkedések miatt amúgy is népszerűsége mélypontján levő kormányoldalt. A szellem ugyanakkor már kibújt a palackból. Az országban, amely talán épp azért számíthatott az IMF éltanulójának, mert a polgárok jelentősebb tiltakozás nélkül lenyeltek minden, a hitelszerződés feltételéül rájuk kényszerített megszorítást, most fellángolt az elégedetlenség.
És miközben mind a kormány, mind az ellenzék bizonytalankodik, csak egyvalami tűnik egyre biztosabbnak: a válsághelyzet elhúzódása.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.