A hangulatkeltés célpontjai ezúttal is a magyarok. A magyarellenes támadásnak két csapásiránya van. Egyrészt a kárpátaljai magyar közösséget célozták meg – kommandósok tartottak több kárpátaljai helyszínen házkutatást, és többek között a kárpátaljai magyar szervezetek nagyszőlősi járási választási kampányfőnökét is szavazatvásárlással gyanúsították meg, majd egy választásra buzdító lapillusztráció átlátszó ürügyével szeparatizmussal vádolták meg a KMKSZ-t –, másrészt a magyar kormányt, amelyet agresszív hangvételű külügyi közleményekben próbáltak rendre utasítani, amiért magyar kormánytagok Kárpátaljára látogattak, és a magyar jelöltekre való szavazásra buzdították nemzettársaikat.

A kijevi külügy konkrétan „agitációnak” minősítette a budapesti illetékesek magyar jelöltet támogató kijelentéseit, és felszólította a magyar politikusokat, hogy hagyjanak fel az ilyen megnyilvánulásokkal. A budapesti válasz az volt, amit ilyen helyzetben egy nyíltan a magyarok ellen hergelő, a frissen hatályba lépett, a kisebbségek anyanyelvhasználatát ellehetetleníteni akaró államnyelvtörvényt kierőszakoló hatalommal szemben adni kellett. Szijjártó Péter külgazdasági külügyminiszter Beregszászra látogatott, ismét támogatásáról biztosította Brenzovics Lászlót, egyúttal jelezte Kijevnek: addig ne is számítson a magyar hozzájárulásra a NATO–ukrán együttműködéshez, amíg nem hagy fel a kisebbségek elleni jogfosztó lépésekkel.

A kijevi illetékesek persze vélhetően számítottak az ilyen jellegű magyar válaszra. Hiszen az egész akció valójában nem több szándékos, magyarellenes provokációnál, amelynek két célja van: hogy ismét politikai fegyvert kovácsoljon a magyarellenes hangulatkeltésből a választások előtt, illetve hogy megfélemlítse a magyar választópolgárokat. Hiszen amíg a Kijev és Budapest közötti diplomáciai csörtétől hangos a sajtó, addig sem arról kell számot adniuk a kormánypártoknak, miként sikerült az ígéretes kezdet után oda kormányozniuk az országot, hogy a polgárok elsöprő többsége hallani sem akar róluk, és helyettük egy olyan outsiderre – Volodimir Zelenszkijre – adta voksát az elnökválasztáson, aki tévés humoristaként, színészként korábban legfeljebb annyira került közel a nagypolitikához, hogy kifigurázta azt. Most ráadásul azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy Zelenszkij pártja a parlamenti választások toronymagas esélyese is.

Az ukrán kormányerők a jelek szerint továbbra is abban bíznak, hogy az Egyesült Államok – amelynek stratégiai érdeke az, hogy hozzá, ne pedig Moszkvához lojális vezetés legyen Ukrajnában – majd „megrendszabályozza” a kis Magyarországot, hogy ne akadályozza holmi csip-csup kisebbségi jogok miatt Ukrajna NATO-hoz való közeledését.

Csakhogy vélhetően ismét elszámították magukat. Az valamennyi, a térségben élő népnek érdeke, hogy az orosz befolyási övezet határa minél távolabb legyen Közép-Európától, és legyen egy baráti „ütközőállam” az EU és Oroszország között. Ám abban az EU-ban, ahova Ukrajna a NATO mellett állítólag oly nagy hévvel igyekszik, az alapvető értékek egyike a határok szabad átjárhatósága, illetve az, hogy bárki szabadon tarthassa a kapcsolatot a határ túloldalán élő nemzettársaival. Mint ahogy – ráadásul nemzetiségtől függetlenül – az is bevett szokás, hogy politikusok arra buzdítják bármely ország polgárait, hogy a velük azonos politikai értékeket valló politikai erőre szavazzanak.

Így aztán a magyar fél teljes joggal szólal fel az ukrajnai jogtiprások ellen, és teljes joggal buzdítja a magyar jelöltekre való szavazásra a kárpátaljai magyarokat. Ha mással nem, ezt a jogot már az Ukrajnának juttatott támogatásokkal is kivívta volna, amelyekből a magyarokon kívül ukránok is jócskán részesültek – de persze tudjuk, hogy a hála nem politikai kategória.

Főleg akkor, ha a magyarellenes hergeléssel szavazatokat lehet szerezni. Mindennek fényében kijelenthető: a jelenlegi kijevi kormány leszerepelt, és az a kívánatos, hogy toleránsabb, kulturáltabb gondolkodású erők vegyék át a helyét, amelyek a regionális együttműködés jegyében képesek normális kisebbség- és szomszédságpolitikát folytatni. Ez nem csupán magyar érdek, hanem a térség összes országáé, Ukrajnát is beleértve.

A kérdés már csak az, hogy Zelenszkij pártja ilyen lesz-e.