Ékes példája ennek az ötödik osztályosok el nem készült tankönyveit helyettesítő, úgynevezett útmutató kiadvány, amelyről a szaktárcavezető azt mondta nagy büszkén a minap, rekordidő alatt hozták tető alá és szélsebesen el is juttatják az iskolákba. Minderre azért van szükség, hogy a következő két hónapban legyen mihez igazodniuk a tanároknak és diákoknak, addig is, amíg – a minisztériumi remények szerint – elkészülhetnek az igazi tankönyvek, amelyek az elhúzódó licitek miatt késlekednek.

A bársonyszék körül keringő elképzelések szokás szerint magabiztosak, ellentmondást nem tűrőek és derűlátóak, a tárcavezetői hangnem pedig biztatóan cseng: a kérdésre, mit terveznek, ha nyolc hét után sem készülnek el az ötödikes tankönyvek, Liviu Pop úgy fogalmaz: lehetséges, hogy újabb útmutató kiadványt nyomtatnak. Magyarán semmi ok aggodalomra, valahogy majd csak lesz, megoldódnak a problémák szép sorjában és mindennek eljön az ideje, mint a szalmakalapnak.

Az is megbízhatóságról, következetességről, előrelátó tervezésről tanúskodik, hogy a szaktárca elképzelhetőnek tartja, az eredeti tervekkel ellentétben előre hozzák a szóbeli érettségi időpontját, így tanév közben vizsgáznának a végzősök 2018 februárjában, aztán majd nyáron következnének az írásbelik. De persze ez sem biztos, a tanév elkezdődik hétfőn, aztán valamikor a homályos jövőben csak kiderül, mire számítsanak az érettségizők – ha máskor nem, pár nappal a megmérettetés előtt.

Ugyan miért is kéne előre tudnia diáknak, tanárnak, hogyan, mikorra készüljön fel? Nem elég nekik annyi, hogy izgatottan leshetik, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a tanév? Hiszen a jelek szerint simán és bátran lehet tankönyveket útmutatókkal helyettesíteni, az útmutatókat további útmutatókkal, az eredeti terveket, időpontokat újabb elképzelésekkel, a főtanfelügyelőket felkészületlenebb főtanfelügyelőkkel. Így mutatja céltudatosan az utat a szaktárca egy minden tekintetben szervezettebben és gördülékenyebben működő oktatás felé.