Egy politikai alakulat életében mindig kényes időszaknak számít, ha illusztris tagjai esetében felmerül a törvénytelenség gyanúja.
2013. május 15., 10:462013. május 15., 10:46
Pártja válogatja, miként reagálja le a hasonló ügyeket: koncepciós eljárást, ügyészségi túlkapást kiált, tűzbe téve a kezét a meggyanúsítottért, vagy – minden eshetőséggel számolva – higgadtan kezeli a történteket, az igazságszolgáltatástól várva a helyzet tisztázását.
Másfél évtizeddel ezelőtt az akkor Adrian Năstase irányította szociáldemokraták tüntetőleg vonultak a főügyészség elé, szolidaritásukról biztosítva a tucatnyi gazdasági bűncselekménnyel vádolt Gabriel Bivolaru képviselőt. A politikust végül jogerősen szabadságvesztésre ítélték, a felsült PSD meg is feledkezett róla, ezzel ellentétben a szintén börtönviselt Năstasét egy politikai megrendelésre született ítélet áldozatának, mártírnak tekinti.
Anélkül, hogy párhuzamot vonnánk a PSD-s politikusok és az RMDSZ ugyancsak korrupcióval gyanúsított, befolyásos embereinek ügye között: biztosan jó stratégi az, amely etnikai síkra próbálja terelni a Borboly és társai elleni eljárás indítékát? Valóban a szövetség közelgő kongresszusa, a romániai magyar közösség igényeinek megfogalmazása – közöttük az alkotmány első cikkelye módosításának kezdeményezése – sarkallta az ügyészséget a tanácselnökkel szembeni fellépésre, ahogy azt az RMDSZ sugallja? Számtalan példát láttunk már arra, hogy az ügyészség alaptalanul vádolt meg közszereplőt, aki a bíróságon bebizonyította ártatlanságát. Közöttük voltak magyarok is.
Nem tudhatjuk, megalapozott-e a Borbolyék ellen felmerült gyanú, a jogerős, végleges ítéletig valamenynyiüket megilleti az ártatlanság vélelme. A csíkszeredai politikusok, tisztviselők vétkességének esetleges megerősítéséhez képest azonban sokkal riasztóbb perspektívával kecsegtetne, ha bebizonyosodik: a nyomozó hatóság minden alap nélkül, ellenérdekelt felek feljelentése alapján hurcol meg ártatlan embereket, ahogy azt Borbolyék állítják. Egy társadalom számára ugyanis sokkal nagyobb katasztrófát jelent, ha az igazságszolgáltatása részrehajló, és a jogtól távol álló érvek alapján működik, ítélkezik, mint ha egyik-másik politikusáról bizonyosodik be, hogy korrupt. Az ideális persze az, ha választani se kellene.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!