Makkay József

2019. június 17., 09:19

Úzvölgye után Csíksomlyó jön?

Az úzvölgyi magyar katonai temető körül kialakult cirkusz a romániai magyarságot ért verbális, jogi és fizikai atrocitások látlelete. Az elmúlt harminc évben ugyan nem ez volt a legsúlyosabb magyarellenes merénylet – és ahogy a román hatalom kétségbeesett vergődéseit nézzük, jönnek hamarosan újabb és újabb próbálkozások –, a mostani történet egy dologra mégis rávilágít: az erdélyi magyar közösség a többségi román hatalom kiszolgáltatottja.

Az amerikai érdekbarátság árnyékában Románia számára jelenleg nincs semmiféle nemzetközi visszatartó erő, ami megálljt parancsolhatna a minden szinten elharapódzott magyarellenességnek. Mai helyzetünk persze nem újdonság, hiszen volt már ehhez hasonló az elmúlt száz évben. A két világháború között például az erdélyi polgármesteri hivatalokban nagybetűs román feliratok hirdették, hogy csak románul szabad beszélni, vagy a Regátból hozzánk telepített román tanító saját kénye-kedve szerint verhette a magyar gyerekeket. A közösségi jogtiprások területén a Ceauşescu-rendszer a mai állapotokon is túltett. De már az önmagában abszurd, ha azt kell méricskélnünk, hogy egy szabadnak mondott európai uniós tagországban mennyivel van több közösségi joga az erdélyi magyarságnak, mint a kommunista diktatúrában. Rögtön le is szögezhetjük: nem sokkal! Mindössze annyival jobb a helyzetünk, hogy akik már nem tűrik a megaláztatásokat, szabadon távozhatnak az országból. Valószínűleg éppen ez a „szabadság” motiválja magatartásában a kisebbségellenes román kormányokat, hogy az erdélyi magyarok közül minél többen hagyják el szülőföldjüket. Az elszórványosodott településeken ugyanis már „nincs velünk baj”, a hatalom nem tart tőlünk. Bukarest szempontjából a baj a tömbvidékekkel van, ezért most Székelyföld ellen folyik a „háború”.

Kialakult helyzetünkért azonban nemcsak a többségi román politikai osztály a felelős, hanem a megkérdőjelezhető hatékonyságú érdekérvényesítő munkát végző magyar vezetőink is. Annak idején, amikor még tétje volt az RMDSZ „miniparlamentjének”, a Szövetségi Képviselők Tanácsában (SZKT) igen kemény viták folytak arról, hogy az RMDSZ-nek a román hatalmat támogató politikája helyett kőkemény külpolitikai építkezést kellene folytatnia, hogy semmilyen módon ne legitimálja a magyarellenes bukaresti törekvéseket. Mindez akkor süket fülekre talált, és az 1996-os hatalomra lépés óta folyik az „egy lépés előre, kettő hátra” nevű történet, aminek nyomán nemhogy autonómia nem született, hanem immár politikai foglyaink is vannak, és a román államhatalom ott tesz keresztbe a magyar közösségnek, ahol éppen tud.

A közösségi hálón fogalmazta meg találóan egy erdélyi magyar egyetemi tanár, hogy az úzvölgyi temetőkisajátítás után bármi megtörténhet. Akár az is, hogy a csíksomlyói Nyeregben a Hármasoltárt sajátítja ki a román hatalom, és a közelében ortodox kolostort épít. Miért ne tehetné meg? Ha egy országban jogi szempontból már semmit nem jelent egy magyar önkormányzat tulajdonában levő temető, akkor értelemszerűen Székelyföld bármely más területét is ki tudják sajátítani, amihez a többségi államapparátus olyan birtoklevelet hamisít, amilyent akar. Jogállami körülmények között ez nyilván kivitelezhetetlen volna, de tudjuk, Románia nem jogállam.

Van, aki úgy vélekedik, hogy a kormánypártokkal történő RMDSZ-es szakítás első látszatra több hátránnyal, mint előnnyel jár, mert az állam még inkább „betart” az erdélyi magyarságnak. De ez csak a látszat, hiszen eddig is ez történt, annyi különbséggel, hogy a „húzd meg, ereszd meg” politika némi kedvezményeket is biztosított a magyar közösség számára. De csak annyit, hogy magyar szempontból is látszólagos értelme legyen a kirakatpolitikának. Mára azonban mindenről lehullt a lepel.

Talán éppen az úzvölgyi katonatemető körüli botrány ébreszti rá az erdélyi magyar érdekképviseletet arra, hogy az eddigi, kormánytámogató út járhatatlan. Helyette a belső összefogáson alapuló hatékony építkezés, önszerveződés és az erős külpolitika hozhat eredményt. Az erdélyi magyarságnak kell lerántania a leplet arról a Romániáról, amely éppen magyar segítséggel építette ki a kisebbségi jogok szempontjából nemzetközileg agyonszajkózott „mintaállami” nimbuszt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
2 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...